Előadások Vas megye történetéről II. - Vas megyei levéltári füzetek 6. (Szombathely, 1993)

Egyletek, egyesületek, társulatok Vam megyében a XIX-XX. szazadban - Bircher Erzsébet: Sopron-Vasi Szederegylet

mányt, amely megpróbálta felkarolni a selyemtenyésztés ügyét is és így a későbbi egyesület előfutáraként értékelhető. A tervet támogatandó Széchenyi 1840-ben megjelentette első, konkrét gazdasági cél érdekében agitáló röpiratát „Selyemrül" címmel, amely közgazdasági nézeteinek addigi legrendszerezettebb összefoglalása. Az itt szakemberként megnyilatkozó Széchenyi ezen alkalmat is felhasználta arra, hogy az egyesületek felettébb hasznos voltát a gazdálkodásban is kifejtse. írásának gyenge pontja ugyanaz volt, mint e korszak többi ilyen típusú röpiratának is. A gazdasági cél érdekében megszólalók a biztos és magas invesztícióval szemben egy lassú és bizonytalan tőkemegtérülést ígérhettek csak. A magyar társadalom közismerten sérült belső tagozódása a pol* gári viszonyok fejletlensége eleve megszabta,hogy melyik az az osztály, amelynek át kell vennie a tőkeerős gazdasági vállalkozó másutt polgárosult szerepkörét. Mint Széchenyi a röpirata előszavában rámutat: Magyarországon a siker legkisebb reményével is csak a nagybirtokosság szállhatott a ringbe, azok közül is azon kevesek, akik elkülönített ingatlannal bírtak, s azon -talán még kevesebbek- akik nem örököltek, vagy hoztak létre maguk „cassa-defectus"-t. A tőkeerő szükségességét bizonyítandó Széchenyi leírta, bár konkrétan nem jelölte meg, hogy a selyemtenyésztés ügyében neki magának is magas költségei voltak. Ugyanakkor évi 1-3.000 pengő forint jövedelme adódott a fák leveleinek eladásából. Mint ebből kiderült Széchenyi sem foglalkozott selyemhernyók tartásával és a szederfákból valódi hasznot csak úgy remélhetett, ha, mint írja: „a legnagyobb kereskedő házaknak jön kedvük számosb évekre bérbe venni a fáimat, vesződni az egésszel, és készpénzt tenni le az asztalomra. " Ehhez a kényelmes megoldáshoz azonban sokkal több fa kellett volna, ő maga pedig már nem kívánta saját birtokán növelni a szederfa ültetvényt és további befektetésekkel az évi jövedelmet csökkenteni. A megoldás nyilvánvaló volt: másokat is be kell vonni a környéken a szederfa ültetésbe, hogy elegendő falevél álljon rendelkezésre az ilyen kedvező szerződés megkötésére. „Fogjatok velünk kezet, hogy egyesült erővel annál előbb és annál hathatósabban megmozdíthassuk elő a környék s egyúttal saját hasznunkat is." Az egyesület létrehozásának gazdasági szükségessége tehát érthető, a szándék megfogalmazódott, de valódi tetté „mégsem alakult még Sopron Vármegyének lelkes Rendjei nem parancsolának velem, 100