Előadások Vas megye történetéről II. - Vas megyei levéltári füzetek 6. (Szombathely, 1993)
Egyletek, egyesületek, társulatok Vam megyében a XIX-XX. szazadban - Bircher Erzsébet: Sopron-Vasi Szederegylet
hogy a megyében már fennálló szederfa-küldöttségnek elnökségét vállalnám el." Hogy a Vármegye rendjei mennyire voltak lelkesek ez ügyben az a rövidéletű egyesület történetéből hamar kiderül. A selyemtenyésztés állapotáról is szomorú képet fest a szakíró Széchenyi: „bizony csak felette pangó állapotban létez az, és inkább csak a forma mint a haszon végett tar tátik fenn. 1 * Ennek a pangó állapotnak az okait próbálja meg feltárni, hogy az egyesület ezen okokat megszüntethesse, vagy azok káros hatásait csökkenthesse. Legelébb is néhány oldalvágást tett a selyemhernyók tenyésztésével kapcsolatos babonaságokra: mint a mennydörgés és a selyemhernyók halandósága közötti összefüggést, de idesorolta azt az általánosan elterjedt nézetet is, mely szerint az ország éghajlati viszonyai nem megfelelőek eme gazdasági ágazathoz. A valódi okot -hűen önmagához— a társadalmi struktúra elégtelen, nem megfelelő voltában látja és ezekkel magyarázza a konkrét nehézségeket is. A dolog csak akkor vihető ugyanis sikerre: „ha minden zsibbasztó köteléktül ment az ország és természetileg szabadok a polgári viszonyok." Széchenyi ebbéli vélekedése ugyan némi ellentmondásban áll azzal, hogy az igazán nagy selyemtenyésztő területek sem voltak polgáriasuk viszonyaikról híresek, de ő mégis úgy érzi, hogy a legfőbb hibát a selyemtenyésztés ügyében is, mint annyi más fontos ügyben saját osztálya követte le, amikor személyes példaadással nem járt elő a haza felemelésében. A valós gazdasági és ipari struktúrától, annak korlátaitól és törvényeitől némiképp elrugaszkodva, saját gondolatmenetéhez hűen kezdte meg az egylet szervezését. Körutakat tett Sopron vármegyében, baráti levelekben fordult a környék arisztokratáihoz. Munkálkodása kezdetben sikereket ígért, az 1841-es névsorból kitűnik, hogy a környék csaknem valamennyi főnemesi családja tagja volt a Szederegyletnek, akik mellett számos kisnemesi családi név is szerepelt. Az alapszabály szerint 5, 10, 25, 50 és 100 pengő forint hozzájárulással ugyanis bármely Vas és Sopron vármegye becsületében tiszta lakosa, vagy birtokosa tagja lehetett az egyesületnek. Széchenyi külön gondot fordított az alapszabály által udvariatlanul „Némberek*'-nek nevezettek megnyerésére, akik egyébként ha pénzükkel megváltották is, csak képviselőik által vehettek részt az egyleti életben. A gróf gáláns hangvételű levelekben fordult az arisztokrata hölgyekhez, hogy 101
