Előadások Vas megye történetéről - Vas megyei levéltári füzetek 3. (Szombathely 1990)

Wirth Zsuzsanna : A nemesi kisbirtok differenciálódása Vas megyében a XVIII. század közepétől a polgári forradalomig

falvak népességének jelentős hányadát, de sohasem az egészét. Ezek a települések egészen más társadalmi környezetben éltek a megye keleti részén, mint a nyugati zónában. A Hegyhát és a Kemenes vidékén, valamint a Repce, a Gyöngyös és a Sorok patak mentén a portalista középbirtokos nemességgel osztoztak a szántókon, réteken, erdőkön, legelőkön. Bent a faluban azoknak az úrbéres népével éltek együtt. A lakosságon belül a kúrialisták és agilisek számaránya mindig magasabb volt, mint birtokaik részesedése a határból a több száz holdas középbirtokosok javaihoz viszonyitva. A köznemesség két rétege által közösen birtokolt helységeknek körülbelül a felében közelítette meg, vagy lépte túl a kurialisták és agilisek birtokaránya az 50%-ot. A föld többi része a megye legismertebb nevű tisztségviselőinek, táblabíró dinasztiáinak a tulajdonát képezte. így nem látom eléggé megalapozottnak, hogy elkülönítsük a "kisnemes falvakat" valamilyen megkülönböztető lajstromozást feltételezve. Különben a "Nemes-" előtagú falunevek tekintélyes része 1849 után került csak a térképre (pl. Kocs, Felső-Keresztúr, Kétkolta). Reálisabb az a megközelítés, hogy egészen a polgári átalakulás küszöbéig megmaradtak olyan nagy kiterjedésű, viszonylag zárt tömbök, mégpedig a legkiválóbb termőföldeken, ahová nem tudott betörni a nagybirtok. Legfeljebb olyan gazdag köznemes famíliák jószágaival érintkeztek ezek a zónák, akiknek a vagyona meghaladta áz 1000 holdat, de nem tartoztak az arisztokráciához. A mágnások uradalmai feldarabolták ugyan a valaha egységes köznemesi övezetet, de nem ők uralták megyénk keleti részét. Itt a meghatározó erő, a gazdaságot és a társadalmi szerkezetet befolyásoló tényező a középbirtok volt. Ennek gazdálkodását a 19. század elejétől az allodium erőteljes növelése jellemezte. Míg a 18. században szinte teljesen jobbágy telkekből állt a birtok, az 1840-eB évekre kétharmadára, felére csökkent az úrbéres állománya, majorságai meg ugyanilyen arányban gyarapodtak. A jobbágyok egy része majorsági zsellér lett, a colonusok pedig egyre kisebb telektöredékre szorultak. így hátrányosabb helyzetben érte őket a jobbágyfelszabadítás, mint a környékbeli főnemesek uradalmainak népét. 5