Előadások Vas megye történetéről - Vas megyei levéltári füzetek 3. (Szombathely 1990)

Wirth Zsuzsanna : A nemesi kisbirtok differenciálódása Vas megyében a XVIII. század közepétől a polgári forradalomig

A kisbirtok kicsiben ugyanezt az utat követte. 1754-ben. majd az úrbérrendezéskor is még sokan tartottak telkes jobbágyot a kúriaiisták közül. A 19. században már csak kivételként maradt ilyen tipus, akkor is két feltétel mellett: a tulajdonos nem lakott a helyszínen, és földje is rossz minőségű volt az adott helyen. A Cser tövében, Mihályfán található ilyen ritka eset. A többség kurializálta néhány elszórt töredék sessióját, kisegítő munkaerőnek pedig zsellért alkalmazott. • Erre azért is szüksége lehetett a módosabb gazdáknak, mert javaik legalább féltucat faluhatárban feküdtek szétszórva. Rettenetesen nehéz, aprólékos munka volt összegyűjteni a külső birtokosok 2-3 holdjait, de így lehetett áttekinteni a vagyoni differenciálódást. A síkságon és a Kemenesalján a 12-50 hold közötti birtoknagyság képezte a legfelső réteget. Azután következett az 5-10 hold körüli gazdaság, körülbelül kétszer annyi, mint az előző csoport. Az 1-2 holdas kuriális törpebirtok kevés. A szőlőket nem számítottam be, hiszen a szántónál jóval nagyobb érték. Az agilisek között is találunk 25-30 holdas gazdákat, bár kevesebbet a nemeseknél. Agilis Horváth Mihály Nemes-Dömölkön jobbágyot tartott, 1/8 telken "ült az embere". Az agilisek zöme 5 hold körüli birtokot művelt. A számuk az 1840-es évekre megközelítette a kurialista nemesekét. Tömeges megjelenésük az a felfelé mutató társadalmi mobilizáció, amelyre már utaltam. Biztosan új jelenség volt, mert nagyobb részben nemes asszony férje, azaz "hütös társa" megjelöléssel szerepelnek a nemesi javak összírásában. Kisebb részük bizonyíthatóan nemes anya ingatlanának örököse volt. A harmadik nemzedék még nem tűnt fel. Az önálló szabad paraszti életforma megvalósulását jelentette ez a folyamat sokkal nagyobb mértékben, mint az önkéntes örökváltság megbukott kísérlete. Az egészen birtoktalan nemesek és agilisek száma szintén csekély volt. ök miből éltek? Részben állattartásból. KisSomlyón, Ságon, Telekesen, Csehiben többen hegyvámos szőlő müvelését vállalták. Jobbágytelekre viszont nem ültek. Mindössze a Hegyhát nyugati szélén fordult elő a szomszédos tótsági megoldás: Iváncon és Szent Jakabon került egy-egy^ nemes család neve mellé a jobbágy megjelölés. A legmélyebb társa6