Előadások Vas megye történetéről - Vas megyei levéltári füzetek 3. (Szombathely 1990)
Wirth Zsuzsanna : A nemesi kisbirtok differenciálódása Vas megyében a XVIII. század közepétől a polgári forradalomig
teljesen, örieziget egész határával kurialista települések. Jobbágyiban a lakosság negyede tartozott a nemesi kommünitashoz.l" Mire kiharcolták szabadságukat e falvak, bezárult körülöttük a németűjvárl és a szalonaki uradalmak gyűrűje. Túlnépesedés miatt 15-20 felé oszlottak a 16. században még életképes telkek. Karásztoson, Oláh-Ciklinbsn, Csémben, Rohoncon követhetjük nyomon folyamatosan kisnemesek, később agilisek letelepedését. Kis-Narda a 18. században még középés kisbirtokos nemeseké volt, a 19. században ők eltűntek, agilisek és az egyik Batthyány-ág lépett a helyükre. Vándorelemként egy-két család más mezővárosokban és falvakban is feltűnt a környéken. A kisnemesek gyengülését bizonyítják az adatok. 1754-ben még 17 kurialista családfő tartozott e zónában az I-II. kategóriába, az 1830-1840-es években mindössze 4 nemes birtoka érte el a fél jobbágytelek nagyságot. Az összes többi 2-3 holdas törpebirtokos, vagy nincstelen zsellér lett. 10 nemes familia több nemzedéken át jobbágy-telket vállalt, szolgának is többen elszegődtek. A szegénységet két módon enyhíthették. Állattartással, de még szerencsésebben szőlőműveléssel, hiszen erre a Kőszegi hegység kiválóan alkalmas. Nagyon vékony, nagyon szegény réteg az őrségi nemesség. H Nagyrákos, Hódos, Qriszentpéter adott otthont többségüknek. Ha volt földjük, az 10 hold alatt maradt, inkább törpebirtokosnak számítottak. Körülbelül minden harmadik névhez hozzáfűzték az összeírások: "zsöllér", "más háta megett lakik", "jobbágy helen él". Jellemző vonás az Alsó-Örségben az agilisek szinte teljes hiánya. Vas megye déli sarkában, a tótsági dombvidéken és a lapályon szinte minden településen előfordultak kurialisták és agilisek, igen gyakran a muraszombati - rakicsányi - tótmaráci uradalmak állománya közé beékelődve. Igen erős szóródás ée differenciálódás jellemző rájuk. Jól bizonyítja a mobilizációt egy példa a Sohár atyafiság múltjából. A nemesség-szerző ős 1625-ben kapott armalist. Egyik ágon 300 holdas birtokossá emelkedett 19. századi leszármazottja, a másik ágon a rokonság úrbért fizető jobbággyá süllyedt Senyeházán. Egy szűk csoport 15-50 hold között birtokolt, a többség 5 hold körüli, vagy egészen kicei törpebirtokos. Nem csoda, hiszen a kúria-