Előadások Vas megye történetéről - Vas megyei levéltári füzetek 3. (Szombathely 1990)

Wirth Zsuzsanna : A nemesi kisbirtok differenciálódása Vas megyében a XVIII. század közepétől a polgári forradalomig

listák száma itt megkétszereződött 1754 és 1844 között, de a tulajdonukban lévő föld nagysága nem növekedett. Feltűnően sokan tartottak kolonust, nemcsak zsellért még a kisebb birtokosok is. Úrbéres jogállású földeket itt hagytak meg a legnagyobb arányban kisbirtokosok. Agilisek is. Ennek az lehet az oka, hogy több határban feküdtek jószágaik, ráadásul a rossz közlekedési viszonyok miatt másképp nem tudták biztosítani földjeik művelését. Rendszerint a külső birtokosok is ezt a megoldást választották. A megye nyugati felében a kurialista nemes és agilis eredetű parasztság elenyésző kisebbséget alkotott a lakosság egészén belül. Mivel eredetileg túlnyomó részben magyarok lehettek, mint etnikum is kisebbségbe szorultak a Rába vidéke és a két Őrség kivételével. Lassan német nevek tűntek fel Boraikban, különösen a Batthyányak környezetében. A köznemesség alsó rétegének a csekély földtulajdon pótlására megélhetési, érvényesülési lehetőségként nem sok választása adódott. Egyes esetekben segíthetett egy kasznár, ispán, számtartó állás. Ezen a téren is hátrányt szenvedtek nyugaton a magyar nemesek a megye keleti részéhez viszonyítva. A 18. században még ők látták el ezeket a feladatokat, de a 19. században megfogyatkozott a számuk, német nevű nem nemes uradalmi tisztviselők helyettesítették őket. Keleten viszont a közőpbirtokosok majorságainak kialakulásával még növekedett is az esélyük erre a jövedelemszerzésre." Szintén a megye keleti részére jellemző, hogy kiegészítő, vagy fő foglalkozásként ipari szakmát tanultak olyan nemes családok fiai, akiknek a mezőgazdaság nem tudott kenyeret biztosítani. A kiegészítő jellegű iparűzésre jól ismert példa a jaki fazekasoké. Kedvelt szakmának számított a takács mesterség is. A 19. századi összeírásokban sűrűn olvasható megjegyzés: "vándorló takácslegény". Még külhonban is megfordultak a céh ipar szabályai szerint. Molnár, szűcs mester is akadt a nemesemberek között, több vendéglős, kocsmáros. Egyegy révész, postamester színesíti a listát. Ekkor még nem áramlottak az alacsonyabb szintű értelmiségi pályákra,^ de néhány prédikátor, tanító nemességét gondosan feltüntették. 10