Előadások Vas megye történetéről - Vas megyei levéltári füzetek 3. (Szombathely 1990)

Varga J. János : Nyugat-Magyarország a török elleni felszabadító háború első szakaszában (1683-1688)

ják egymásnak, azonban nem igen sietnek oda, az hol ellenségnek köllene ártani-"*" Az ország közvéleményének nagyobbik részét -lelkesedés helyett- inkább az jellemezte, amit Trencsén vármegye főispánja vetett papirra szeptember 27-én." Századik része sem igaz annak, akit mind győzhetetlen török császár ereje, mind peniglen urunk őnagysága (Thököly Imre) fényes tábora felöl hamisan költöttek." A nagyvezér csak azért vonult el Bécs alól -vélték-, mert a budai pasa elárulta, de őt megfojtatta és visszatért Bécs alá, "...sőt, ami nagyobb, maga a török császár is személye szerint sok álgyúkkal éjjel-nappal utána megyén. "** Mint valami legyőzhetetlen óriás, a keleti világ palackjából kiszabadult hatalmasság terpeszkedett a török ereje és hatalma a köztudat fölött. Csak nagyon kevesen hitték, hogy Bécs alatt megfordult a kocka. És akik hittek benne, azok is féltek, mert Vasvár tanulsága arra intette őket, hogy ha győz is a császár, békét köt újra a szultánnal. Hiába küldte szét a nádor 1683. szeptember végén az általános felkelésre hívó parancsot. Magyarországra csendesen ráborult a tél, a behavazott városok és falvak lakói végiggondolták a múltat és a jövőt, s csak kitavaszodván ocsúdtak föl lidérces álmaikból. Nagyrészt Esterházy Pál erőfeszítéseinek köszönhető, iiogy 1684-ben a magyarság kezdte a magáénak érezni a török elleni háborút. Bár Szapáry Péter Mosón vármegyei alispán arról panaszkodott október 10-én az otthonmaradottaknak, hogy "mi magyarok itten bizony igen szép kevesen vagyunk ilyen derekas operációhoz", • Buda ostrománál jelentős magyar kontingensek harcoltak. 8000 magyar katona jelenléte különösen akkor figyelemre méltó, ha tudjuk, hogy Thököly Imre még uralta Felső-Magyarországot, s hadserege most is legalább 18000 katonát számlált. Mivel az 1683-ban megtévedt főurak azzal a feltétellel kaptak kegyelmet, hogy saját költségükön állítanak ki fegyvereseket, szép számmal vonultak föl a szervitori csapatok, s úgy tűnik, hogy a végvárak katonasága mellett elküldték inszurgenseiket a vármegyék is. A megváltozott közhangulatot tükrözi, hogy az 1683-ban még Thököly pártján álló Pest-Pilis-Solt vármegye, amely 1684. szeptember 6-án a felül