Vas megye múltjából 1986 - Levéltári Évkönyv 3. (Szombathely, 1986)

Sill Ferenc: A vasvári káptalan áttelepülése Szombathelyre

Az országgyűlés lefolyásáról Ernő főherceg keltezetlen fogalmazványa (némely feljegyzésénél található datálás) és Fraknói Vilmos kutatásai tájékoztatnak.

19 Az országgyűlést Pozsonyban 1578. február-április hónapokban tartották. A vármegyék részéről jelen voltak Vas megye követei is, de a káptalanok közül csak az esztergomi, az egri, a győri, a veszprémi, a nyitrai székeskáptalan, továbbá a szepesi társaskáptalan képviselői jelentek meg. A vasvári káptalan tehát nem képviseltette magát azon a diétán, amelyen a megyei küldöttek sürgető kérése alapján a sorsáról döntöttek. Az országgyűlésre érkező megyei küldöttek érdeke és szemlélete sem volt összhangban a király és az ő tanácsadóinak politikai elképzelésével. Rudolf király nem is szándékozott sokat foglalkozni a magyar területeket érintő kérdésekkel, mivel trónra lépése után (1576. okt. 12.) négy hónap múlva további nyolc évre meghosszabbította a török portával kötött békét.

20 A magyar rendek „a köz- és magánérdekekre vonatkozó kívánatok hosszú sorozatát terjesztették fel" - írja Fraknói. Ezek között szerepelt Vas megye küldötteinek kérése, hogy helyezzék át a vasvári káptalant Szombathelyre. Zala megye ugyanekkor a zalavári és kapornaki konventek visszaállítását sürgette. E kérdéseket ugyan napirendre tűzte az országgyűlés, de figyelme elsősorban a katonai feladatokra összpontosult, mert a hivatalos békekötés nem akadályozta meg az élelemszerző, rabló-gyújtogató török csatározásokat. Az országgyűlés ezért újból elrendelte az 1545. évi nagyszombati diéta határozatainak végrehajtását, amely szerint a káptalanok is kötelesek voltak javaiknak megfelelő arányban jól felszerelt katonákat előállítani.

21 A király közismerten passzív magatartású és az ország kormányzásával sem igen törődő ember volt. Asztrológiai és alkimista kérdések foglalkoztatták, tanácsadói pedig elsősorban a birodalom érdekeit tekintették és nem a töröktől szorongatott magyar területek sorsát. Nem meglepő tehát, hogy Vas megye kérését a káptalan áttelepítéséről a király és tanácsadói 1578. márc. 20-án elutasították. Úgy tűnik, hogy a béke látszatát akarták ezzel is megőrizni, annak ellenére, hogy török rabló csatározások napirenden voltak. A megfélemlített lakosság behódolása következtében a Dunántúlon a törökök fokozatosan tért hódítottak.

22 A veszélyeztetett területek küldöttei az országgyűlés előtt nyíltan feltárták, hogy amennyiben a király sürgősen nem gondoskodik alattvalói védelméről, a lakosság behódol a töröknek. „Ezzel kapcsolatban Vas megye küldöttei óvás alakjában kijelentették, hogyha rögtön segély nem jön, megyéjük egész területének behódolását nem lehet többé meggátolni." Ez a helyzetfeltárás az eddig passzív királyt is meglepte, az önkéntes behódolást határozottan ellenezve, megígérte a veszélyeztetett területek védelmét.

23 Ez az ígéret eléggé általánosan hangzott, sok látszata nem is volt. A várak megerősítése végül is a túlterhelt magyar lakosságra hárult. Vas és Zala megye lakosságát jelölték ki a kanizsai vár megerősítésére. Somogyból pedig azokat, akik még elérhetők. Rajtuk kívül a Zrínyi család jobbágyai nyújtottak segítséget. De sem Zalaegerszeg castellumát, sem Vasvárt nem erősítették meg. Sőt Vasvárt 1 574-ben a németek még fel is gyújtották.

24 Az 1578. évi diéta idején 58