Vas megye múltjából 1986 - Levéltári Évkönyv 3. (Szombathely, 1986)

Kövesdi László: A szocialista iparosítás társadalmi és gazdasági feltételeinek kialakulása Vas megyében

3. A gazdaságirányítás/ rendszer típusa E tényező is meghatározó szerepet kap a területi aránytalanságok enyhítésében, szabályozza az iparosítás körülményeit és lehetőségeit, élénkíti vagy hátráltatja az ipar működését, elősegíti vagy korlátozza bekapcsolódását a területi munkamegosztásba. Az 1950-es években a legnagyobb gond e tekintetben a helyi politikai és gazdasági szervezetek érdekérvényesítésének szűkre szabott méreteiből, az állandósuló hátrányos helyzetből adódott. A fejlesztési források elosztásánál is feltételezhető egyes térségek háttérbe szorulása. A politika fő célja az egyre erősebb központosítás volt, feltételezve, hogy minél kevesebb egységet kell irányítani, annál egyszerűbb annak a feladata. Az irányítási rendszer központosítása azt a célt is szolgálta, hogy minden tevékenységet erős expanzióra késztessen.

9 A gazdaságirányítási rendszer döntő elemét a tervezési mechanizmus képezte. A tervezési intézmények, hivatalok azonban hiányosan látták el feladataikat. Emiatt a gazdaságirányítás egész rendszere akadozva működött, de ehhez hozzájárult az is, hogy a tanácsi szervek hatásköre is rendezetlen volt. Rákosi az 1951. november 30-án tartott központi vezetőségi ülésen a tanácsok feladatát abban jelölte meg, hogy segítsék a termelőszövetkezeteket... „azok támogatásáért, fejíődéséért felelőssé kell tenni a tanácsokat és azok mezőgazdasági osztályait"*

0 - mondotta. A tervezési feladatokat ellátó központi szervezetek közötti kapcsolatok sem voltak zavartalanok. A minisztériumok sok esetben a tájékoztató keretszámokat 2-3 hetes késéssel küldték meg. A helyi tervezők időnként felesleges tervezési munkát végeztek. A megyei tanács mezőgazdasági osztálya az 0T 38. sz. utasítása szerint anyagfelhasználási tervet készített az egyes mezőgazdasági szektoroknak. Elkészülte után jelezték, hogy nem kell a tervjavaslatot felküldeni, mert azt a Földművelésügyi Minisztérium központilag dolgozza ki. Ez arra utal - állapították meg -, hogy a felsőbb szervek egymás közti koordinációja nem volt tökéletes.

11 A minisztériumok több esetben a megyék adottságainak meg nem felelő keretszámokat állapítottak meg, a megyék viszont olyanokat javasoltak, amelyek összesítve jelentős mértékben megváltoztatták az országosan tervezett arányokat.

12 A megyei tanács tervosztálya sem tudta hiánytalanul betölteni hivatását. A Végrehajtó Bizottság 1951. december 7-i ülésén értékelte az osztály működését. Megállapította, hogy a tervosztályok munkája kialakulóban, a feladatkörök meghatározása folyamatban van. Az egyes szakosztályok nem végeznek rendes tervmunkát, mert a legilletékesebb részről, a tervosztályról nem kapják meg a szükséges instrukciót. Az a helytelen gyakorlat alakult ki, hogy a tervosztály a tanács beruházásaival aprólékosan, míg a többi beruházásokkal csak érintőlegesen foglalkozik.

13 1953-ig a beruházások irányítása sem volt teljesen megoldva. A beruházások alapját az ún. beruházási részlettervek képezték, amelyek csekély kivétellel becsléssel készültek, ezért azokat állandóan módosítani kellett. Ez a módszer nagyon hátráltatta a beruházások tervszerű irányítását és ellenőrzését. A finanszírozás rendjét 1953-ban megváltoztatták, a beruházások hitelellátása és a pénzügyi ellenőrzés a Pénzügyminisztérium hatáskörébe került.

14 A területi tervezéssel nem sokat törődtek. Előtérbe helyezve az ágazati tervezést. 336