Vas megye múltjából 1986 - Levéltári Évkönyv 3. (Szombathely, 1986)
Kövesdi László: A szocialista iparosítás társadalmi és gazdasági feltételeinek kialakulása Vas megyében
annak rendelték alá az egész mechanizmust. A közép- és alsószintű tervezői szervezetek funkciója csupán az ágazati tervek lebontásából eredő feladatok végrehajtásának megszervezése és ellenőrzése volt. Nem hoztak kormányrendeletet sem, mely a területi tervezés egészére kiterjedően meghatározta volna a feladatokat, ezért nem is foglalkoztak a területi arányosság gondjaival. Az egyes térségek elmaradásából származó feszültségek miatt azonban nem lehetett elodázni a területi tervezést. 1954-ben az Országos Tervhivatal Területi Tervezési Főosztálya előterjesztést készített, amelyben hangsúlyozta a területi adottságok jobb hasznosításának szükségességét, a területek arányos fejlesztésének fontosságát és a helyi politikai célok elismerését. E dokumentum megyénk számára azért érdekes, mert a célok között szerepelt az iparilag elmaradott térségek iparosítása, a túlzottan iparosodott területeken a mennyiségi növekedés fékezése és a határmenti területeknek a külpolitikai helyzettől, valamint az egyes szomszédos államokkal kialakult gazdasági kapcsolatoktól függő fejlesztése. 15 4. Az iparosítást meghatározó helyi adottságok Az iparosításhoz szükséges tényezőkhöz soroljuk az ipari fejlődést indukáló területi adottságokat. Idetartoznak: a népességi viszonyok, az ipar által hasznosítható természeti tényezők mennyisége és minősége, a településhálózat, az iparhoz kapcsolódó infrastruktúra állapota, az ágazatok közötti kapcsolatok színvonala, a szomszédos területekkel kiépült gazdasági kötődés. E tényezők mennyiségének és minőségének számbavételét az 1950-es évtizedben csak fogyatékosan végezték el. Utólagos értékelésük is nagyon pontatlan lehet. A munkaképes korú lakosság nagyobb hányada a mezőgazdasághoz kötődött. A megye 133 288 létszámú kereső foglalkozást végző népességéből 79 061-en a mezőgazdaságban tevékenykedtek. 16 Ebben az ágazatban az állattenyésztés, tehát a munkaigényesebb termesztési ág súlya volt a meghatározó. A munkaerő foglalkoztatás gondjai a mezőgazdaság szocialista átszervezése előtt is mutatkoztak, de még nem voltak annyira súlyosak, hogy a mezőgazdasági népesség földdel rendelkező részét más foglalkozási ágak felé terelje. Igazolja ezt az állítást az is, hogy a megye járásai közül a legnagyobb népsűrűségűek a mezőgazdaság szempontjából kedvezőbb fekvésűek voltak (celldömölki 76,2, sárvári 72,5, vasvári 71,3). 17 E járások közül csak a sárváriban volt gyáripar. A földművelők bekapcsolását egyéb körülmények is nehezítették. Egy részük lakóhelye távol esett az ipar településhelyeitől. Közlekedési nehézségek és a városi lakáshiány miatt sem akarta vállalni a foglalkozásváltozással együttjáró életformaváltást. A városkörnyéki agrártelepülések lakói számára a bejárási lehetőségek jobbak voltak és idénymunkásként vagy főfoglalkozásúként igyekeztek bejutni a városi munkahelyekre. E réteget az iparosítás forrásaként szükséges számba venni. Az ipari munkahelyek hiánya főképpen a nagyobb települések lakosságát sújtotta. Szombathelyen, Kőszegen és Sárváron már a negyvenes évek végén érezhető társadalmi gondként nyilvánultak meg a foglalkoztatás nehézségei. 18 Ezek az 1950-es években is kimutathatók. 337
