Vas megye múltjából 1986 - Levéltári Évkönyv 3. (Szombathely, 1986)

Kövesdi László: A szocialista iparosítás társadalmi és gazdasági feltételeinek kialakulása Vas megyében

kai viszonyok kialakítását. A sajátos történelmi szituációból eredt az, hogy a politikai rendszer működésének gazdasági feltételeit sietős gyorsasággal, igyekeztek megteremteni, ezért a gyorsított gazdasági növekedésben látták társadalmi gondjaink orvoslásának lehetőségét. Ezt a felfogást a szocializmus építésének nemzetközi tapasztalatai is erősítették és a nemzetközi viszonyokhoz való igazodás is kikényszerítette. A gyors gazdasági növekedéshez szükséges adottságok rendelkezésre állónak látszottak, így extenzív jellegű gazdasági növekedés bontakozott ki. A fő jellegzetessége ennek a fejlődési formának a korábban a termelési folyamatokba be nem kapcsolt gazdasági tényezők gyors hasznosítása, és azok aszerinti csoportosítása, hogy mennyiben járulnak hozzá a társadalmi gondok feloldásához. Előtérbe került tehát a tömegesen előforduló, gyorsan bevonható, a társadalmi feszültségeket leginkább feloldó termelési tényezők bekapcsolásának szükséglete. A szocialista fejlődés irányába forduló magyar társadalom legégetőbb gondja a nagyméretű, nyílt vagy rejtett munkanélküliség, a munkahelyek elégtelen száma volt. Ez különösen jellemezte a mezőgazdasági körzeteket, de érvényesült az iparosodott térségekben is. Aránylag alacsony volt mindkét térségben a nők foglalkoztatása. A szorító munkaerő elhelyezési gondok sajátos fejlesztési ellentmondásokat indukáltak. Előtérbe kerültek azok a megoldások, amelyek a rendelkezésre álló munkaerő gyors és nagy tömegű felszívását lehetővé teszik; tehát az aránylag kevésbé beruházásigényes, a szakképzetlenebb munkaerőt foglalkoztatni tudó ágazatok fejlesztése válik célszerűvé. Az újonnan létesítendő ágazatok üzemeinek munkaigénye révén gyorsabban vonható be a foglalkoztatás nélküli népesség. A területi fejlődés szempontjából is lényeges, hogy létesül-e nagy embertömegek bevonására alkalmas termelési bázis. Az új létesítmények, különösen ha a nehéziparban alakulnak, nagy beruházásokat igényelnek és lassan térülnek meg. Fékezik egyelőre más ágazatok fejlődését és a lakosságtól is nagy áldozatokat követelnek. A beruházási eszközök ezek felé áramolnak, a már meglévő technikai apparátus fejlesztésére, a leromlott épületek felújítására kevés eszköz marad. Ez az eszközszegénység az extenzív korszakban a Vas megyei gazdaságot is sújtotta. A megyei ipar fejlesztésére nem állt rendelkezésre bőségesen eszköz, új tömeges foglalkoztatásra alkalmas nagyüzem nem települt le. A képzett munkaerő birtokában azonban meg lehetett őrizni a fejlesztés szempontjából hátrányos helyzetben levő vállalatok termelési kapacitását. A munkahely-teremtés szándéka itt is gyarapította az ipari termelőágazatokban a közvetlen termelőtevékenységet végzők számát, ugyanakkor megnövelte a nagyobb beruházást nem igénylő, de társadalmilag indokolható adminisztratív munkaköröket betöltők létszámát. Az extenzív fejlődés korszakában tehát két tényező mennyisége minősíti a gazdasági viszonyokat: a beruházási források nagysága és a be nem kapcsolt munkaerő mennyisége. A közöttük levő különbség a gazdasági feszültségek okozója lett és a területi fejlődés dinamizmusát is befolyásolta.

8 335