Vas megye múltjából 1986 - Levéltári Évkönyv 3. (Szombathely, 1986)

Kövesdi László: A szocialista iparosítás társadalmi és gazdasági feltételeinek kialakulása Vas megyében

arányosabb elhelyezésének szándékai. Erre utal az Országos Tervhivatalból a megyei pártbizottsághoz 1951. június 28-án érkezett levél, amelyben közlik, hogy „A népgazdasági beruházások tervszerű elhelyezése, a beruházások ha­tásfokénak emelése szükségessé teszi, hogy a beruházások olyan területeken létesüljenek, amelyek megfelelnek az ország iparosítási tervének, az elmara­dott területek fejlesztési irányvonalának..." Értesíti a megyei pártszervet, hogy a Népgazdasági Tanács 609 /31/1 950. NT sz. határozata és a Népköz­társaság Elnöki Tanácsa törvényerejű rendelete értelmében a városokat és a községeket három osztályba kell sorolni. Az I. osztályba tartoznak azok a tele­pülések, amelyeket már az ötéves terv idején átlagon felül kell fejleszteni és te­rületükön nagyobb ipari vagy egyéb nagyberuházásokat kell telepíteni. A II. osztályba kerültek azok a helységek, amelyek városias fejlődését biztosítani kell, de az országos átlagon felül általában nem fejlődnek. Ezekben főleg a he­lyi ipar fejlesztésére kell törekedni. A III. osztályba sorolt településeken a beru­házásokat engedélyezni csak kivételes esetekben szabad. A javaslatot a Terv­hivatal Területrendezési Intézete készítette el és küldte el jóváhagyásra ill. vé­leményezésre az MDP megyei bizottságának. A terv szerint megyénkben I. osztályú településként Szombathely és Celldömölk, II. osztályúként Körmend, Sárvár és Vasvár szerepelt. A III. osztályba került Kőszeg, Szentgotthárd, Csep­reg és Bük. A megyei bizottság 1951. július 17-i válaszlevelében közölte, hogy városaink és községeink ipari fejlesztés szempontjából való osztályozási terve­zetét helyesli. 7 A felsorolt néhány dokumentum azt igazolja, hogy az akkori gazdaságpoliti­kai koncepcióban, ha homályosan is, de szerepelt a gazdaságilag elmaradott területek iparosításának szándéka. Pontosan azonban nem körvonalazták a le­hetőségeket. Kiolvasható az a tendencia is, hogy az iparosítást az élelmiszer­iparra, esetleg a mezőgazdaság kiszolgálását végző iparra korlátozták. Kitűnik azonban az is, hogy a regionális szerveknek a koncepció kialakításában nem volt szerepük. Kevés lehetőségük volt a területi érdekek érvényesítésére, tevé­kenységük arra korlátozódott, hogy az országos fejlesztési feladatok végrehaj­tását területükön szorgalmazzák és a központi elgondolások helyességét iga­zolják. A gazdaságpolitika domináns szerepe ellenére nem lehetett egyedüli oka a területi aránytalanságok fennmaradásának. A helyzet kialakulását egyéb tényezők érvényesülése is meghatározta. 2. A gazdasági növekedés jeliege 1945-ben a magyar társadalom nemcsak szembekerült évszázados történel­münk súlyos örökségével; az elmaradottsággal és a megkésettséggel, hanem hozzá is kezdhetett felszámolásukhoz. Az elmaradottság a korszerű társadalmi és gazdasági formák hiányában mutatkozott meg és legsúlyosabb következ­ménye a társadalmi erőforrások nem kellő hasznosulása lett. A megkésettség az időben való reagálás lépéshátrányában fejeződött ki. Az ezekből származó hátrányok felszámolásának társadalmi szükséglete kulcskérdéssé tette a gaz­dasági folyamatok felgyorsítását és az azt kikényszerítő, lehetővé tevő politi­334

Next

/
Oldalképek
Tartalom