Vas megye múltjából 1986 - Levéltári Évkönyv 3. (Szombathely, 1986)

Vörös Antal: Az őrségi gazdálkodás az úrbérrendezéstől a XX. század elejéig

Búza Rozs Árpa Zab pozsonyi mérő Bajánháza 1 1 4/8 1 2/8 2 2/8 Dávidháza 1 1 4/8 2 2 Kerkáskápolna 1 1 4/8 2 2/8 Senyeháza 1 1 4/8 1 2/8 2 2/8 Hódos 6/8 - 6/8 1 4/8 Ispánk 6/8 1 1 2/8 Kotormány 6/8 1 1 2/8 Őriszentpéter 6/8 1 1 2/8 Szaknyér 6/8 1 1 2/8 Szalafő 6/8 1 1 2/8 Kisrákos 4/8 6/8 1 Nagyrákos 4/8 6/8 1 Pankasz 4/8 6/8 1 Kerca 4/8 1 Bármilyen gyengén fizettek is az őrségi földek, az 1828-as összeírás alapján közölt kimutatásról nyugodtan megállapíthatjuk, hogy az egy árnyalattal sanyarúbbnak tüntette fel a helyzetet. Ezen nincs is mit csodálni, hisz tudott dolog volt, hogy az összeírás új adókivetés végett történt. A Senyeházán élő és az őrségi falvakat jól ismerő Zakál ennél lényegesen magasabb hozamokról beszélt. Szerinte „a laposabb helyeken 3-4 évi nyugtatás után 3-4-5 szőröst ad a mag." Nyilván ez esetben már a második termelési övezetnek nevezhető területekről szólt, az ilyen határrészeknek is a jobb fekvésű földjeiről. Ennél természetesen gyengébb és jobb földek is voltak. Az égetéses irtásos területekről ő is azt mondotta, hogy azok sokszor a magot sem igen adják meg. Viszont tudott földekről, „melyek olyan szép búzát teremnek, hogy akármelyik Magyarországinak sem teszi utánna a szomszéd német, mely azt venni és enni szokta." Szakálas és kopasz búzát egyaránt termeltek Zakál szerint. Nem járunk messze a valóságtól, ha átlagosan a mag háromszorosával számolunk, amit valóban kemény munkával értek el. Az előbb idézett megjegyzés egyben arra is utal, hogy a 19. sz. elején - legalább is a Kerka folyó melletti valamivel jobb határú falvakban, már a második övezetben is kezdtek búzát termelni. Az Őrség fő terménye a 19. sz. első felében is a rozs maradt. A hűvös kötött talajon jobban díszlett, jobb terméseredményekkel jutalmazta az őrségieket fáradozásukért és az időjárás viszontagságaira sem volt annyira érzékeny, mint a búza. A rozs mellett még, ugyancsak hasonló okok miatt, zabot vetettek nagyobb mértékben, bár az 1828-as összeírásban egyik-másik falunál azt a megjegyzést olvashatjuk, hogy többnyire csak a katonaság lovai számára termelték. Az égetéses irtásokba rozsot vagy zabot vetettek. A zabbal egyenlő, vagy talán még nagyobb jelentőségű is volt a hajdina termelés. A rozs learatását követően utónövényként vagy ugarnak vetették. Az őrségiek táplálkozásában különösen nagy szerepe volt, de állatok takarmányozására is használták. Az 1828-as összeírás szerint Bajánházán, Senyeházán, Dávidházán és Kerkáskápolnán árpát is termeltek. Nyilván csak e négy, valamivel jobb talajú falvakra korlátozódott az árpatermelés. A többi őrségi faluban még e század elején sem 225