Vas megye múltjából 1986 - Levéltári Évkönyv 3. (Szombathely, 1986)

Tilcsik György: Vas megye és az örökváltság kérdése a reformkori országgyűléseken

Azt, hogy mennyire helyénvaló volt Kossuth és Batthyány azon törekvése, mellyel az alsó- és felsőtáblán minden lehetséges eszközzel siettetni igyekeztek az úrbéri viszonyok felszámolását tartalmazó döntés gyors meghozatalát, ékesen bizonyítják a március 18-át közvetlenül követő napok eseményei. Ezen időszakban a követek és a mágnások egy csoportja részben a hivatalos üléseken, részben pedig az ülések között tartott megbeszéléseken a legkülönbözőbb módon és a legkülönfélébb eszközök alkalmazásával kísérelte meg, hogy a jobbágyfelszabadítás kimondását kezdeményező törvényjavaslat ismételt tárgyalását, és természetesen revízióját elérje.

219 Az úrbériség elvesztése miatt elégedetlenkedő követeket leszerelendő, már az 1848. március 20-i kerületi ülésen Batthyány maga nyújtott be egy törvényjavaslatot, mely szerint egy 500 000 forint alaptőkével rendelkező hitelbankot kell felállítani, amelyből - tisztességes kamat mellett - a veszteséget szenvedett földesurak elvesztett földterületük értékével azonos kölcsönt vehetnek fel, s ezt csak akkor kell visszafizetniük, amikor az állami kárpótlás megtörténik. Az indítvány vitája során egyrészt a miniszterelnök átlal javasolt alaptőke összegét annak négyszeresére emelték fel, másrészt Kossuth és Batthyány fellépése nyomán elvetették Pázmándy azon előterjesztését, hogy a földesurak a felveendő kölcsön biztosítékául ne csak saját, hanem egykor úrbéres földjeik egy részét is leköthessék. Batthyány javaslatát - a hitelbank alaptőkéjének 2 000 000 forintra való emelése mellett - március 21-én az alsótábla országos, majd pedig a főrendek ülése is elfogadta.

220 Ugyanezen nap délutánján tartott kerületi ülésben Tarnóczy Kázmér, Nyitra megye követe a kármentesítés lebonyolításával kapcsolatos törvénytervezetet nyújtott be. A nyilvános ülésben csak két nappal később tárgyalt tervezet azt kezdeményezte, hogy a megszüntetett úrbéres tartozások értékét a földesurak ténylegesen volt hasznának alapján a minisztérium a legrövidebb időn belül becsültesse fel, és a földesurak kapjanak a becslés során megállapított és államadósságnak elismert összeggel azonos értékű államkötvényt, melynek kamatozásáról és törlesztéséről a magyar kormány készítsen a következő országgyűlésre törvényjavaslatot. Tarnóczy előterjesztését az ülésen Kossuth indítványára két helyen kiegészítették. Egyfelől kimondták, hogy a kármentesítési tőke a felbecsült úrbéres haszon hússzorosával - azaz 5% mellett tőkésített összegével - legyen azonos, másfelől elfogadták azt is, hogy az államkötvények fedezetére a kamara javait lekössék, és a lekötött javakat a kormány bármikor eladhassa vagy azokra kölcsönt vehessen fel. Az így kiegészített javaslatot március 23-án az alsótábla országos, majd a főrendek ülése is - utóbbi két módosítást kérve - elfogadta. A mágnások egyrészt azt kívánták, hogy az államadósságnak elismert kármentesítési tőke biztosítékául a kamara javain kívül kössék le az állam összes jövedelmét, másrészt azt kérték, hogy az átengedett törvényjavaslathoz szorosan kapcsolódó négy kérdéssel - az önmagukat korábban megváltott jobbágyközségekl<el, a tulajdonosok és bérlők közötti viszonnyal, a faizás kármentesítésével, és végül a folyamatban lévő úrbéri perekkel - kapcsolatosan a követi tábla készítsen törvénytervezetet. Az alsótábla akceptálta a főrendek kívánságait, és így a március 24-én tartott vegyes ülésben meg hitelesítették és felterjesztették a kármentesítésről szóló 201