Vas megye múltjából 1986 - Levéltári Évkönyv 3. (Szombathely, 1986)

Tilcsik György: Vas megye és az örökváltság kérdése a reformkori országgyűléseken

alaptalanul tartott attól, hogy annak legalizálása nyomán nagyszámú szerződéskötésre kerül majd sor Magyarországon. Varga János kutatásaiból tudjuk, hogy 1840 és 1848 között mindössze 51 község léphetett örökváltsági szerződésre földesurával, és 1848 előtt a hazai úrbéres parasztság alig 1 %-a tudta magát önerejéből felszabadítani. Az 1848 előtt megváltott, valamint az 1848 előtt kötött szerződésekben szereplő, s gyakran még tartozás alatt álló mindösszesen 261 000 hold pedig az úrbéresek által kézbentartott földnek csupán 1,89%-a, a teljes hasznosított földterületnek pedig mindössze 1,41 %-a volt.

161 Az engedőleges örökváltság lehetőségét biztosító törvény alapján 1848-ig létrejött szerződések rendkívül alacsony száma egyfelől arra vezethető vissza, hogy az önkéntesség elve - azaz a kényszerítés elmaradása - miatt a földesurak maguk szabhatták meg a megváltás összegét, valamint annak kifizetési módját és menetét, másfelől pedig az állam támogató közbenjárásának elmaradása következtében az elnyomorított helyzetű, és ennélfogva fizetésképtelen jobbágyoknak csak jelentéktelen hányada tudta a megváltás összegét vagy annak első részletét előteremteni. Az 1840 : VII. te. 9. §. által biztosított lehetőség meglehetősen felemás mivoltát természetesen a kortársak is jól érzékelték, s a reformellenzék részéről, elsősorban az 1840-ben börtönéből szabadult Kossuth irányításával és tevékeny közremunkálásával megindult, majd széles körben kiterebélyesedett a politikai agitáció az örökváltság kötelezővé, majd pedig állami kármentesítéssel történő kötelezővé tétele érdekében.

162 Vas megye álláspontja az örökváltság kérdésében az 1843/44. évi diéta idején Vas megye 1842. november 7-ére összehívott közgyűlése a még 1840. augusztus 3-án hozott határozatával állandóvá tett, s az országgyűlési követutasítások kidolgozásával megbízott választmány utasította, hogy mihamarabb kezdje meg a közelgő diétán napirendre kerülő kérdések áttekintését, és e célból meghagyta, hogy a választmány 1843. január 9-én tartson ülést.

163 A közgyűlés egyúttal a fő- és alszolgabírák feladatává tette, hogy a megye ezen döntését járásukban publikálják, minthogy az országgyűlési választmány „ ... ülései nyilvánosan tartatván, ebbeni megjelenésből senki kirekesztve nincs. '

n64 A január 9-én és az azt követő napokon az első alispán, Békássy Imre elnöklete alatt összeült választmány lényegében a kor összes fő kérdését - közöttük az örökváltság ügyét - megtárgyalta. Az ülésekről készült jegyzőkönyv 20. pontja kijelentette, hogy miután az 1840 : VII. te. 9. §-a korántsem váltotta be az előzetesen hozzáfűzött reményeket, feltétlenül szükséges az örökváltság kérdésében továbblépni. Ezért a választmány előterjesztése javasolta a megyei közgyűlésnek, hogy Vas megye országgyűlésre delegálandó követeinek utasításában szerepeljen az egyoldalú, a földesúrra nézve kötelező örökváltság bevezetése oly esetekben, amikor a jobbágyközség lakóinak többsége kívánja a megváltást. A választmányi javaslat készítői - gondolva arra, nehogy a földes191