Vas megye múltjából 1986 - Levéltári Évkönyv 3. (Szombathely, 1986)

Tilcsik György: Vas megye és az örökváltság kérdése a reformkori országgyűléseken

urak a megváltási összeg irreálisan magasan történő megállapításával megakadályozzák jobbágyaik felszabadulását-azt indítványozták, hogy az országgyűlés a jobbágytelkeket megyénként a földterület milyensége, fekvése, hozama, haszna és egyéb értékei figyelembe vételével sorolja különböző osztályokba, s e besorolás legyen az alapja a megváltási tőke kiszámításának azon esetekben, amikor a földesúr és jobbágyai nem tudnának megegyezni. A vasi országgyűlési választmány a megyei törvényszékek hatáskörébe kívánta utalni annak eldöntését, hogy az egyes örökváltsági esetekben az érintett úrbéres földterületek a megyei besoroláson belül hol kapjanak helyet. Az előterjesztés egyben a követek kötelességévé akarta tenni, hogy azok a diétán - a többi követ utasításáról való tájékozódás után - igyekezzenek azt is elérni, hogy az állam nyújtson segédkezet az önmagukat felszabadító jobbágyoknak a megváltáshoz szükséges pénzösszeg előteremtéséhez. Mindezeken túl a választmány azt is javasolta, hogy a jobbágyok úrbéres szolgáltatásaik, tartozásaik és adózásaik mellett a kisebb királyi haszonvételeket is örökre megválthassák földesuruktól, sőt az előterjesztést kívánatosnak mondta, hogy az örökváltsági szerződéssel felszabadult jobbágyok és zsellérek ne csak a földesúri joghatóság alól szabaduljanak ki és kerüljenek a megyei sedria jurisdictiója alá, hanem azt is lehetővé kívánta tenni, hogy az így szabaddá vált községek szavazati joggal bíró képviselőket küldhessenek a megyei közgyűlésekre.

165 Az országgyűlési követutasítások kidolgozására kiküldött Vas megyei választmány 1843. január 9-én és az azt követő napokon lezajlott ülésein készített előterjesztés tartalma néhány héttel az ülés után a Pesti Hírlap jóvoltából országos publicitást kapott.

166 A reformkérdések döntő többségében kifejezetten haladó álláspontra helyezkedő választmány üléseiről a Hírlapban február 12-én megjelent lelkeshangú tudósítás szerzőjét - aki szinte biztosra vette, hogy a választmány javaslatait a megyei közgyűlés elfogadja majd - Kossuth a tudósításhoz fűzött szerkesztői lábjegyzetben intette mérsékletre, mondván: „Napot lementével. - Bízzunk, de el ne bizakodjunk. "

167 A Vas megyei országgyűlési választmány ezen üléseit követő első megyei közgyűlésen az alispán, Békássy Imre arról tájékoztatta a megjelenteket, hogy a választmány munkáját befejezte ugyan, de miután több új és fontos tárgy merült fel időközben, azok megvitatása újabb üléseket tesz szükségessé. A közgyűlés e bejelentés tudomásulvétele után hozott határozata a teljes egészében elkészülő választmányi munkálat tárgyalását a május 1 -én esedékes kongregációra halasztotta.

168 E döntést azonban a március 13-i megyei közgyűlés megváltoztatta, tekintettel arra, hogy amennyiben a követutasításokkal kapcsolatos vita csak a május 1 -én tartandó közgyűlésen kezdődne meg, akkor nem lenne elegendő idő a nagyszámú kérdés beható vizsgálatára, miután a diéta összehívása május közepére volt várható. Ezért a március 13-án tartott közgyűlés úgy határozott, hogy a követutasítások kidolgozásával megbízott választmány előterjesztésének megtárgyalására és a követutasítások véglegesítésére áprilisban rendkívüli közgyűlést tartanak Vasban.

169 Az 1843. április 3. és 5. között lezajlott közgyűlés eseményei és a tárgyalások kimenetele teljes egészében igazolták Kossuth fent említett aggályait. A botrányos jelenetekben bővelkedő közgyűlés résztvevőinek többsége ugyanis 192