Vas megye múltjából 1986 - Levéltári Évkönyv 3. (Szombathely, 1986)
Tilcsik György: Vas megye és az örökváltság kérdése a reformkori országgyűléseken
elsorolása után és figyelembevételével Széli Imre azt javasolta, hogy a jobbágyok úrbéres tartozásaik, szolgáltatásaik és adózásaik megváltását tartalmazó szerződések ne örökösek legyenek, hanem azok érvényessége a szerződésre lépő földesúr halálával szűnjön meg, mert így a szerződések nem lennének sérelmesek a földesúr örökösei számára. 35 A szeptember 4-i országos ülésen a többség a szavazás során a kerületi ülésen elfogadott vélemény, azaz az engedőleges örökváltság igenlése mellett voksolt, 36 így az alsótábla álláspontját a diéta íratlan háziszabályainak megfelelően átiratban hozták a főrendek tudomására. 37 A főrendi tábla 1833. szeptember 19-i ülésén a többség elvetette az alsótábla örökváltsággal kapcsolatos véleményét, 38 s mindössze egyetlen hozzászóló akadt Szegedy Ferenc, Verőce megyei főispán személyében, aki támogatta azt. 39 így a követekhez küldött válaszüzenet - bár nem mulasztotta el hangsúlyozni, hogy a mágnások szívükön viselik a jobbágyok, s ezáltal az egész ország helyzetének javítását azt tartalmazta, hogy a mágnások az engedőleges örökváltság legalizálását korainak tartják, mivel „ ... hogy ezen engedmény a haza mostani helyzetében a pazériásnak [pazarlásnak] s a nemzetségek romlásának bővebb utat nyitna, hogy az a honi jobbágyok könnyebbsége nélkül, leginkább idegen jövevényeknek szolgálna - s hogy a sark törvényeken épült ősiségét vészedéimeztetné.. ." 4 °. Egyben a válaszüzenet úgy foglalt állást, hogy az örökváltság kérdése meghaladja a jobbágy-földesúri viszony kereteit, ezért abban dönteni az úrbéri tárgyú munkálat tárgyalása során nem lehet. A főrendek az országos úrbéri albizottság munkálata V. cikkelyének 2. §-át eredeti formájában megfelelőnek és elegendőnek minősítették, s abban mindössze egyetlen kiegészítést, változtatást javasoltak: előírni kívánták, hogy amennyiben a kisebb királyi haszonvételek is belekerülnének a javaslatban szereplő örökös - nem örökváltsági - szerződésekbe, úgy az egyességet aláíró földesúr örökösei érdekeiket ne „via processus urbarialis", azaz a földesúr saját úriszéke előtt indított eljárás, hanem - az alperes jobbágyok számára lényegesen kedvezőbb módon - „via juris", vagyis a megyei törvényszék előtt kezdeményezett per során érvényesíthessék. 41 A mágnások ezen válaszüzenetét az alsótábla 1833. október 1-én megtartott kerületi ülése tárgyalta, amelyen - több távollévő és nem szavazó mellett 31 megye hellénében ragaszkodott az engedőleges örökváltság bevezetéséhez. Vas követei ezúttal is az ellenzők között voltak. 42 Az úrbéri munkálat V. cikkelye legközelebb az alsótábla 1833. október 12-i országos ülésének tárgyai között kapott helyet. Széli Imre még a voksolás előtt ezúttal is kifejtette megyéje véleményét az örökváltságról. Ennek során lényegében megismételte a szeptember 4-i országos ülésben általa elmondottakat, s miután Vas megye álláspontja alapvetően a főrendekéhez, mintsem az alsótábla kerületi, majd országos ülésében elfogadott többségi nézethez állt közelebb, újólag elvetette az engedőleges örökváltság bevezetését. 43 A vitát követő szavazás során a többség - ezúttal 24 :13 arányban - kiállt az örökváltság mellett, és az alsótábla ezt tartalmazó véleményét újabb üzenetben tudatta a mágnásokkal. 44 Ezen átirat hosszasan bizonygatta az engedőleges örökváltság előnyeit, és számbavéve a főrendek érveit, nyomatékosan mutatott rá, hogy annak tilal173
