Vas megye múltjából 1986 - Levéltári Évkönyv 3. (Szombathely, 1986)
Tilcsik György: Vas megye és az örökváltság kérdése a reformkori országgyűléseken
mazása önmagában nem akadályozza meg néhány nemesi család eladósodását és tönkremenetelét, ugyanis nincs összefüggés az engedőleges örökváltság legalizálása és a mágnások által emlegetett „régi nemzetségek" elszegényedése között, miután utóbbi - egészen más okok miatt - már addig is nemegyszer bekövetkezett. 45 A követi tábla második üzenete felhívta a figyelmet arra is, hogy az örökváltság bevezetése nem veszélyeztetné az ősiség fennmaradását, már csak azért sem, mert az addig létrejött örökváltsági szerződéseket „ ... senki is az ősiség sereimére vagy betörésére szolgáié tettnek nem vette .. .". 46 Az átirat - reagálva a mágnások egyik ellenérvére - végezetül rámutatott, hogy az engedőleges örökváltság bevezetése elsődlegesen nem az idegenből Magyarországra bevándorolt személyek, hanem a hazai jobbágyság felemelkedését és általános anyagi helyzetének javulását szolgálná és eredményezné. 47 A követek üzenetében foglaltakat a főrendek október 16-án tartott ülésükön nem akceptálták, 48 és az úrbéri munkálat tárgyában visszaküldött második válaszüzenetükben részben újólag elsorolták korábbi érveiket, de néhány addig még nem hangoztatott argumentumot is felsorakoztattak. így felemlítették, hogy a megkötött örökváltsági szerződések megváltoztatnák a nemesi birtokok eredeti rendeltetését, mégpedig a hitbizományi és seniorátusi javak, valamint az egyházi és a koronabirtokokok esetében, s nem kevés problémát jelentenének a birtokcserék és az elzálogosítások alkalmával is. 49 Ezáltal pedig nagy lehetőség adódnék részben a koronát, részben pedig a földesurakat illető jogok kijátszására is annak következtében, hogy - s itt a mágnások elővették a már korábban hangoztatott érvüket - „ ... miután egy tékozló által ez úton elidegenített javak visszaszerezhetésére többé a maradéknak keresete nem lehetne, vagy a magva szakadás esetében nem ugyan azon minőségű jószág háromlana vissza a szent koronéra, melyet a magva szakadtnak nemzetsége egykor a fejedelmi bőkezűségből nyert... ". 50 „Feltűnne továbbá - folytatódott az üzenet - egy új neme az ország lakosainak és végre bizontaianná tétetne a legfőbb nemesi kötelesség, ti. a felkelés kötelessége, mely ekép alapjától megfosztatván, egy természet elleni csapással az úrbéri viszonyok közt elenyészne.'^ Éppen ezért nem lehet tárgya az örökváltság kérdése az úrbéri munkálatnak - állították a mágnások -, s az e mellett szóló végső érvüket az alsótábla állásfoglalására építve mondták ki: ha maguk a követek is úgy vélekednek, hogy az örökváltsági szerződések nem tartalmazhatják a kisebb királyi haszonvételek örökös megváltását, úgy az úrbéri viszonyt alapjaiban érintő örökváltsági szerződések kérdése méginkább nem tartozhat az úrbéri tárgyú munkálat körébe. 52 „Nincs tehát helye, nincsen ideje ezen intézetnek!'' 53 - szólt a második főrendi válaszüzenet konklúziója. Az alsótáblára átküldött főrendi üzenet tartalmát a követek többsége az 1833. október 21-én tartott kerületi ülésen visszautasította, miután a szavazáskor 31 : 14 arányban az örökváltságot pártolók győzedelmeskedtek. Vas követei ezúttal is az ellenzők között voksoltak. 54 Mielőtt azonban a kérdés az országgyűlés szervezetének és ügyrendjének megfelelően ismét országos ülés elé került volna, a Vas megyébe is megküldött második főrendi válaszüzenetet 1833. október 28-án megtárgyalta a kö174
