Vas megye múltjából 1986 - Levéltári Évkönyv 3. (Szombathely, 1986)

Tilcsik György: Vas megye és az örökváltság kérdése a reformkori országgyűléseken

Az alsótábla kerületi ülésének ezen állásfoglalásáról Niczky János és a megbízatásáról lemondott Ebergényi Benedek helyébe lépett Széli Imre

27 természetesen tájékoztatták Vas megyét, melynek az országgyűlési utasítások kidolgozására kiküldött választmánya 1833. június 3-án és 27-én megtartott ülésein az V. cikkely fenti módon kiegészített 2. §-áról úgy nyilatkozott, hogy az örökváltsági szerződések az egyességre lépő földesurak örökösei számára egy, a saját akaratukon kívül létrejött kényszert jelentenek, s ez különösen áll az örökváltság összegét oktalanul elköltő, elfecsérlő földesurak leszármazottaira.

28 Ezért a Vas megyei választmány az örökváltsági szerződések törvénybe iktatása ellen foglalt állást, ám azt sem mulasztották el az ülésről készített jegyzőkönyvben megjegyezni, hogy amennyiben az engedőleges örökváltság elve véleményük ellenére az országgyűlésen mégis többséget szerez, úgy az örökváltsági szerződések megkötésének lehetőségét „ ... az egyházi és egyéb a törvény által ilyetén örökös szerződéseknek tételétül elzárt szerzeményekre is.. ,"

29 ki kell terjeszteni. Ezen előterjesztést az 1833. július 1-én tartott megyei közgyűlés azzal a kiegészítéssel hagyta jóvá és tudatta az országgyűlési követekkel, hogy amennyiben az örökváltság eszméje többségre jutna, úgy az ilyen szerződések kötése esetén az egyességre lépő jobbágyok a nemes személyekhez hasonló jogokkal bírjanak, s a szerződések a rendszeres bizottság törvénykezési munkálatában szereplő örökös szerződésekkel azonos jogi feltételek között szülessenek.

30 Miután az úrbéri tárgyú munkálat kerületi megvitatása 1833. június 21-én befejeződött, a javaslatok országos ülésben történő újratárgyalása csakhamar, július 16-án már meg is kezdődött,

31 és az V. cikkely a szeptember 4-én megtartott országos ülésen került szőnyegre. Ekkor már a kerületi üléseken az örökváltság bevezetéséért küzdő liberális követek sorában sorompóba lépett az országgyűlésre 1833. május 1-én megérkezett Deák is, aki szeptember 4-én remekbeszabott beszédben érvelt a váltság ellenzőivel szemben.

32 A vitában szót kért Vas megye második követe is és részletesen kifejtette küldői álláspontját a kérdést illetően. Széli Imre hangsúlyozta, hogy a mezőgazdaság, az ipar és általában az egész nemzetgazdaság helyzetének javulását elősegítené, ha a jobbágyok az általuk bírt úrbéres földek után járó tartozásaikat, szolgáltatásaikat és adózásaikat földesuraiktól szabad egyezkedés során megállapított összeg lefizetésével, egy - a törvénykezési munkálat tárgyalása során megállapítandó feltételek között kötendő - örökös szerződés alapján egyszer és mindenkorra megválthatnák és ezáltal a kérdéses földterület tulajdonjogát megszerezhetnék.

33 E szerződések törvénybe iktatását azonban - folytatta Széli a megyei közgyűlésen megerősített választmányi javaslat ide vonatkozó szakaszát szó szerint idézve - „ ... a maradéknak szabad akaratját már előre lebilincselő s egy szabad nemzet szellemével össze nem férő zároknak [záraknak], és főkép a pazarlók [pazarlók] örököseire nézve káros befolyásnak' tekintvén .. Z"

34 Vas megye ellenzi. A követ egyúttal azt is megemlítette, hogy miután az örökváltsági szerződések kérdése erősen érinti az ősiség intézményét, túlmutat a jobbágy és földesúr közötti viszonnyal foglalkozó úrbéri tárgyú munkálat illetékességi körén, s ezért arról mindaddig nem is lehet érdemi vitát nyitni, amíg a törvénykezési munkálat tárgyalása meg nem történt. Mindezek 172