Vas megye múltjából 1986 - Levéltári Évkönyv 3. (Szombathely, 1986)

Wirth Zsuzsanna: A nemesi kisbirtok differenciálódása Vas megyében a XVIII. sz. közepétől a polgári forradalomig

zépbirtokos nevén szerepelt nagyjából 50-11 hold közötti kurializált jószággal. Még gróf Eszterházy Károly is bírt 4 hold szántót, gróf Ciráky Antal pedig egy tipikus kuriális birtokot: 1 hold belsőség, 30 hold szántó, másfél hold rét. Az evangélikus „ecclesia" illetősége 12 hold szántó, 8 hold rét, a mihályfai plébánosé 4 hold szántó, 16 hold rét volt. 1560 hold erdő is tartozott a Nemesmagasihoz.

73 Mivel a birtokviszonyok folytonosan módosultak, megváltoztak az arányok, ennyire relatív ismérvek alapján nem lenne megalapozott vállalkozás a nemesi vagy kuriális falvak hosszú távra érvényes listáját összeállítani sem a síkságon, sem a Kemenes vidéken. Reálisabb talán egy megközelítő áttekintés. Az 1834-1844 közötti évtizedben 123 helységben található meg a nemesi kisbirtok. Az összeírások Szentléránt kivételével mindenhol igazolják állandó nemes lakosság jelenlétét is az egész vizsgált időszakban. Ezenkívül különböző időpontokban még több helyen feltűnt egy-két név, de birtok adatok nélkül.

74 A szétrajzást sokféle ok, például egyéb megélhetési módok keresése magyarázza. Szombathelyen 131, Kőszegen 99 személy jövedelmét állapították meg, azonban helybeli földtulajdonukról nem tettek említést. A 1 23-ból 78 település esett a síkságra, 45 a Rábán túlra. Az összes ottani helységek 45 illetve 40%-a. A kisbirtok részesedési aránya nagyon eltérő volt bennük. Már szóbakerült az a 3-3 falu, amely kizárólagos kuriális kisbirtokból állt (Meszlen, Besenye, Rádócújfalu, Kocs, Boba, Pusztahalastó). A határ felénél többet tett ki ez a kategória Jakfán, Rábabogyoszlón, Alsószilvágyon, Bárdoson, Bozzaiban, Kopácson, Gutaházán, Sorkifaludon, Náraiban, Nemesmagasiban, Alsómesteriben, Kemenesszentmártonban. Körülbelül a félő lehetett Nemescsón, Kispösén, Kiscsömötén, Seregélyházán, Söptén, Kiskajdon, Meggyesen, Koltán, Dömötöriben, Gyanóban, Töttösön, Nagyzsenyén, Balogfán, Nagyunyomban, Nemeshollóson, Pusztarádócon, Vönöckön, Sömjénben, Újmihályfán, Mersén, Belsőváton, Tacskándon, Gércén, Kissomlón, Felsőkeresztúron, Bejcen, Sárfimizdón, Telekesen, Andrásfán, Karátföldén. Harmadrészre becsülhető Kisölbőn, Jakon, Kisunyomban, Rempehollóson, Egyházasrádócon, Rábahidvégen, Szenttamáson, Simonyiban. Negyedrésznyi vagy még kisebb hányad található a következő helységek nyilvántartásában: Bucsu, Dozmat, Torony, Ondód, Kissé, Nagysé, Perenye, Kámon, Kispaty, Salfa, Bőd, Vát, Bögöt, Nagyölbő Pósfa, Zsédeny, Keményegerszeg, Csánig, Nick, Uraiújfalu, Felsopaty, Darásporpác, Hermán, Szentkereszt-Péteri-Borotszeg, Bádonfa, Zarkaháza, Szentlőrinc, Táplánfa, Nagykajd, Tana, Csempész, Füsztü, Sorkiújfalu, Sorkitótfalu, Szentléránt, Molnári, Terestyénszecsőd, Németszecsőd, Egyházasszecsőd, Kissároslak, Kiskölked, Körmend, Pápóc, Csönge, Ostffiasszonyfa, Magyargencs, Högyész, Jánosháza, Alsókeresztúr, Bögöte, Kám, Kisbér, Vasvár, Szarvaskend, Egervár, Dénesfa, Hegyhátsál, Hegyhátmarác, Hegyhátszentpéterfa. A nemesi javak 1 834. és 1844. évi összeírásai közvetve fontos információt nyújtalak a kisbirtok gazdálkodásáról. A megszámlálhatatlan extraneusbol arra következtethetnénk, hogy e tömeges jelenség bénította a termelést. Jakon bevallották, hogy a külső birtokosokat nem győzik összeírni, maguk sem igen tudják, kicsodák. Gutaházán körülbelül 110 nemesi földtulajdonból 77 extraneusé volt. A Gyöngyös, a Sorok, a Sárvíz, s a Szombathelyről Körmendre ve158