Vas megye múltjából 1986 - Levéltári Évkönyv 3. (Szombathely, 1986)

Wirth Zsuzsanna: A nemesi kisbirtok differenciálódása Vas megyében a XVIII. sz. közepétől a polgári forradalomig

zető út vonalán végig ez az arány. A Repce környékén, Kemenesalján keveset módosul a helybeliek javára, az erdős dombokon méginkább. Kétségtelenül nehezítette a mezőgazdasági munkát de korántsem annyira, mint a számok sugallják. A gutaházi példából kiderül az oka: 5 kilométeres körzeten belül lakott az extraneusok túlnyomó többsége Töttösön, Sorkifaludon, Nagyzsenyén, Geregyén, Dömötöriben, Koltán, Kopácson, Csempészben, Szenttamáson, Püspökiben, Molnáriban. A 10-15 kilométerre fekvő Nemeshollósról, Szentlőrincről, Tanából 9, a távolabbi Kőszegről, Meszlenből csak 3 külső birtokos, más megyéből 1 család nevével találkozunk. A gutaházi nemesek és agilisek viszont ugyanezeken a helyeken szerepeltek extraneusként. A Gyöngyös és Sorok két partján felfűzött gyöngysorhoz hasonlóan sorakoznak a jellegzetes aprófalvak. A közeli szomszédságba rövid gyalogúttal, szekérrel el lehetett jutni a kedvező sík terepen, ellentétben a nyugati zónával. Postautak hálózták be a sűrűn lakott vidéket. Egy család tehát megbirkózhatott a több helységben lévő birtokrészek megművelésével. A távolabbi darabokat árendába adták. A laza településű, nagyobb határú erdős övezetben, például Boba környékén, ahol a természeti környezet nehézségeket támasztott, a 10 holdas gazdák is tartottak zsellért segítségül. Férfi munkaerő híján özvegyek, árvák, távollévők esetében ez 3-4 holdas törpebirtoknál is előfordult. A korszerűbb gazdálkodás szándékát bizonyítja, hogy a korábbi nemtörődömséggel szemben az 1840-es években a kisbirtokosokban is megérett az igény javaik pontos mérnöki számbavételére. Egy évtized alatt sok határfelmérést, tagosító eljárást folytattak le. Igen értékes forrást jelent ezeknek iratanyaga kéziratos térképeivel.

75 Ebből derül ki, hogy inkább a belső szétszórtság, a számos dűlőben szétforgácsolt ingatlan okozott nagy gondot, mert egy fél telkes kis gazdaság 20-30 parcellából is állhatott. A tagosításkor súlyosan összeütköztek az érdekek, s rendszerint a szegénység szorult a gyengébb minőségű határrészre. Sok vitát támasztott a kisbirtokon foglalkoztatott segédmunkaerő éppenúgy, mint a középbirtokosok kuriális földjeinek művelői. Státusuk, „állapotuk" 1848 márciusától okozott igazán problémát. A jobbágyfelszabadító törvény értelmében a kurializált birtokok csorbítatlanul megmaradhattak tulajdonosuk termelőeszközének, míg a jobbágytartó kis- és középbirtokosok hátrányba kerültek, elveszítették földjük egy részét kárpótlás nélkül. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy a megye keleti felében sokkal előnyösebb helyzetben illeszkedtek be a polgári társadalomba a kisnemesek és agilisek, mint nyugaton. Itt elenyészően kevés kisbirtokosnál találjuk jobbágytartás nyomát, azok is extraneusok voltak, vagy nők, nem teljes korú örökösök. Például 1844-ben Balogfán özvegy nemes Gombos Évának 11 hold kuriális földjén kívül feljegyezték % helyes jobbágyát, 1844-ben Kemenesmihályfán agilis Páli István árva fiúnak 1 jobbágy sessióját.

76 A 18. századból sokkal több jobbágytartó kisnemesről tudunk a megye keleti részében is. Az úrbérrendezéskor néhány jobbágyuk ült tört résznyi telken.

77 Vagyonuk nagyobb hányada már akkor is kuriális föld lehetett, de nem haladhatta meg a 100 holdat, mert a taxás listák őrzik nevüket az I. kategóriás kurialisták között.

78 További kutatás dönti el, mikor kaptak ezek a családok a vármegyétől mentességet jobbágyheíyükre. A polgári forradalmat közvetlenül megelőző években a differenciálódás vég159