Vas megye múltjából 1986 - Levéltári Évkönyv 3. (Szombathely, 1986)
Wirth Zsuzsanna: A nemesi kisbirtok differenciálódása Vas megyében a XVIII. sz. közepétől a polgári forradalomig
a sárvári uradalomba beépült Szíly hagyatékot is ide kell számítani. A Hegyhát nyugati szélén pedig Rimanóczy Ádám két faluja (Magyarósd, Szőce) szállt át a tótsági Domokosfával együtt Batthyány József érsekre. 70 A legjellemzőbb birtoklási forma szerint azonban a köznemesség alsó rétegével osztoztak a falvak határán, ebből adódik a közép- és kisbirtok együttes fölénye a nagybirtokkal szemben Vas megye keleti részében. A fentiek miatt körültekintőbben, szigorúbb ismérvek alapján kell használnunk a „nemes falu", „kuriális falu" terminusokat, mint ahogy a köztudatban, a helyi hagyományban él. Azért nehéz egyértelmű választ, definíciót adni, mert nem ugyanazt az eredményt kapjuk a demográfiai összetétel vizsgálatából, mint a birtokviszonyok felméréséből. A nemesi összeírások kimutatják ugyan a nemesi szabadságban élő lakosság folyamatos többségét sokkal több helységben, mint a nyugati zónában, ezenkívül számos szórvány települést is, de a rétegeződésről, életmódról alig nyújtanak információt. Ugyanez vonatkozik a II. József kori népszámlálásra is. Sajnos az 1754. évi vagyoni kategorizálás anyaga hiányos a térségben. A nemesi javak 1834-es számbavétele bizonyítja első alkalommal, hogy a létszám adatai önmagukban nem döntik el a statust. A nemesi jogú földtulajdon léte és jellege a perdöntő. 71 Ennek alapján az agiliseket el kell különíteni a nemtelenek tömegétől, s velük együtt kiszámítani a földesúri függéstől mentes népesség arányát a populáción belül. Különben félrevezető képet kapnánk a lakosság tényleges társadalmi, jogi helyzetéről. A két szabad kisbirtokos réteg azonban csak ritkán tartotta tulajdonában a falvak teljes határát. A „közbirtokosság" címszó elrejthetett sok középbirtokost, sőt néha kis méretű főúri javakat is. Az ingatlan tulajdon szétszórtsága, a sokszoros külső birtoklás ismert tény ezen a tájon, de számszerűségében mégis megdöbbentő méretek derültek ki. Szinte leküzdhetetlen nehézséget okoz teljes pontossággal összegyűjteni egy-egy családi vagyon egészét, s ezzel eldönteni hovatartozását a birtokkategóriák közül. A középbirtokosok földjei sok helyen, ugyanolyan apró darabokban feküdtek, mint a tehetős kisnemeseké, agiliseké. Ha így beékelődtek, a 19. században szinte sohasem voltak már úrbéres jellegűek, hanem kurializáltak. Nem aliódiumnak nevezték, inkább a kisbirtoknál szokásos szóhasználattal éltek. Művelőit árendásnak vagy kuriális zsellérnek tekintették. Ugyanakkor a kisbirtokosok sem tartottak már telki állományt ellentétben a megye délnyugati részében szokásos gyakorlattal. Ezért kuriális falu az a nemes település, amelyben a lakosság többsége taxás nemes és agilis volt, határában pedig rengeteg parcellán osztoztak kis- és középbirtokosok úgy, hogy azért az előbbieknek is számottévő rész jutott. Ezeknek a tényezőknek a függvénye lett a nemesi communitas szervezete, 72 működése, a mindennapi élet számtalan megnyilvánulása jogi, kulturális, stb. vonatkozásban. Tipikus példának tekintjük a már említett Nemesmagasit Kemenesalján. 1844-ben a hozzá tartozó földeknek valamivel több mint a felét bírták 100 hold alatti kisnemesek és agilisek. 134 helybeli nemes közül lakóhelyén egy-másfél sessiós gazdasága volt nyolcnak, fél-egy teleknyi körülbelül harmincnak, 10 holdon aluli nyolcvankettőnek, 5 pedig birtoktalanként került az összeírásba. 54 agilisból 1 egész telkes, a többi szegényebb volt. A 71 extraneus 10 holdon aluli szántó vagy rét darabot birtokolt. A falu másik fele 7 kö157
