Vas megye múltjából 1986 - Levéltári Évkönyv 3. (Szombathely, 1986)

Wirth Zsuzsanna: A nemesi kisbirtok differenciálódása Vas megyében a XVIII. sz. közepétől a polgári forradalomig

Nem falvaik számával, hanem a lazább, de éppen ezért szélesebb határú településeik hálózatával, az erdőségek és alloidális puszták területével. A Batthyány domíniumok - a körmendi és intai hercegi hitbizomány, s gróf Batthyány Lajos ikervári birtoka - viszont területileg egységesebbek voltak. Kőszeg közelében Cák, Velem meg Bozsok és Szerdahely fele szintén szervesen kapcsolódott nyugati javaikhoz. Még a sárvári uradalom 6 helysége a Rábán innen, s 4 a Rábán túl alkotott összefüggő tömböt nemcsak Estei Ferenc főherceg nevén a 19. század elején, hanem előzőleg is. A Gyöngyös északi szakaszán a 6 Eszterházy tulajdonban álló falu közé idegen birtoktestek ékelődtek. A nyugati zónát uraló legerősebb dinasztiák itt inkább passzívnak mutatkoztak, sőt több 18. századi Batthyány, Nádasdy, Eszterházy birtokrész a 19. századra mások tulajdonaként szerepelt már. Kevés jószággal - összesen 12 faluval - került Vas megyében a gróf Széchenyi, a gróf Cziráky és a báró Sigray család a nagybirtokosok névsorába. Az arisztokrata nagybirtokosok gyakran osztoztak egymással és más földesurakkal is, „tiszta" nagybirtok övezet sehol sem alakult ki.

66 A megyében nyilvántartott egyházi javak nagyobb része a keleti részre esett. A szombathelyi püspökségé volt székhelye közelében 5 falu. A vasvárszombathelyi káptalannak 13 helyen feküdt ingatlana részben a Gyöngyös mellett, részben a Kemenes különböző pontjain. A győri püspöknek 3, a pórdömölki Benedek rendi atyáknak szintén 3 faluban. Karakó a pápai Pálos rend tulajdonából a Helytartótanács rendelkezése alá került. Egyházszeg a helybeli plébánia tulajdonát képezte.

67 Kőszeg város földesúri fennhatósága alá tartozott Sobákfalu.

68 A keleti zóna legjellegzetesebb, meghatározó jelentőségű birtokos típusa a gazdag köznemesség volt. A társadalmi struktúrában nincsenek merev választóvonalak. Nagyon közel állt egymáshoz vagyona, befolyása súlyával a „Status Dominorum potiorum Nobilium" csoportja 1000 holdat meghaladó nagybirtokosként, s az 1000 holdat megközelítő középbirtokosok. Együttesen uralták a Répce-Gyöngyös közötti térséget, míg a Gyöngyös-Sorok mentén, Kemenesalján és a Hegyháton nagyobb szerephez jutottak mellettük a néhány száz holdas nemesek is. A köznemesség legfelső köréből nem egy család emelkedett magasabb rangra, s így itteni birtokai másféle életforma, érdek anyagi alapját szolgálták a következő nemzedékekben. Nem véletlen, hogy a 18. századi Festetics birtokok fekvése térbeli folytatást, együvé tartozást sugall, hiszen az 1760-as években még nem tartozott a főrangúak közé ez a család sem. A 19. század első felében leginkább a Szegedy és a Szentgyörgyi Horváth famíliát övezte megkülönböztetett tisztelet kitüntető címeik hangsúlyozásával. A legértékesebb mezőgazdasági területek jelentős hányada tehát a méltóságos, nemzetes és vitézlő urak meg a tekintetes táblabírák hármas tagolódású rétegének a kezében volt. Nehéz elképzelni itteni gazdálkodásuk alapján, hogy egy részük azonos a tótsági extraneusokkal. Legfeljebb földejeik széttagoltságában fedezhető fel hasonlóság, mert a síkságon és Kemenesben is hathét faluból kell összegyűjteni úrbéres és allodiális részbirtokaikat. A 19. század első felében a Rábán innen és túl körülbelül 28 illetve 5 helységben csakis az ő földjeiket művelte a jobbágy lakosság.

69 Korábban magasabb ez a szám, mert 156