Vas megye múltjából 1986 - Levéltári Évkönyv 3. (Szombathely, 1986)

Wirth Zsuzsanna: A nemesi kisbirtok differenciálódása Vas megyében a XVIII. sz. közepétől a polgári forradalomig

mészeti adottságok okozzák. A Rába széles árterével két részre osztja a keleti zónát. A Repce, Gyöngyös, Sorok patakok síksága az egész nyugat-magyarországi peremvidéken a legkitűnőbb mezőgazdasági potenciállal rendelkező terület. Csak a nyugati szélén, Kőszeg-hegyalján és a Pinka kavicstakaróján gyenge a talaj minősége. A Rábától délre és keletre kedvezőtlenebb a Kemenes természetföldrajzi képe, de nem mindenütt egyforma mértékben. A Lúgos pataktól keletre kezdődik egy tagolatlan felszínű hátság, amely nevében is hordozza jellegét: Hegyhát. Mezőgazdasági potenciálja gyenge minősítésű, s ugyanilyen folytatása, a Kemeneshát hullámzó dombvidéke. Északabbra a Cser platója nem alkalmas szántóföldi művelésre. A vízfolyások mentén több termékeny sáv létezik, Kemenesalja szintén jó lehetőségeket nyújt a mezőgazdaság számára. Ezekre a helyekre települt a lakosság, a Kemenes többi részét pedig erdővel hasznosította. Ha „sessio" egységben számoljuk akár az úrbéres, akár a kuriális földeket, az már magába foglalja a minőségi különbségek kiegyenlítését.

61 Bár a nemesi telkek esetében nem következetesen, s a jobbágyhelyek kategorizálásakor is sok manipuláció történt. A holdban megadott birtoknagyság azonban nagyon relatív érték, nem ugyanazt jelenti a Gyöngyös mellett, mint Szentgotthárd közelében.

62 A társadalom szerkezete, a birtokviszonyok is hasonlóan alakultak a Rába két oldalán, de alapvetően másként, mint a megye észak- és délnyugati részében. Rejtettebb jelenség ez az előző kettőnél, de a legújabb időkig éreztette hatását a parasztság rétegeződésében. A síkságon 165, a Kemenes vidéken 110 olyan helységet találtam, amely a. 18. század második felétől a 19. század közepéig önálló adatsorral rendelkezett. Ezekből 6 mezőváros, 267 falu, 2 praedium. A Mária Terézia kori úrbérrendezés iratanyagából nagyon sok helységnév hiányzik: a síkságon 29, a Sárvíz környékén 9, Kemenesalján 6. Ebből könnyen következtethetnénk ugyanennyi kuriális településre. Hibás eredményre jutnánk. Egyrészt azért, mert olyan jelentős arányokat öltött a majorsági gazdálkodás a nagy- és középbirtok részéről egyaránt az egész térségben a kitűnő természeti és piac lehetőségek miatt, hogy az urbárium hiánya egyszerűen majorsági zsellérnéppel műveltetett allodiumot is jelezhet, mint Nagymákfa esetében.

64 Másrészt rendelkezhetett kuriális falu urbáriummal, például Nemesmagasi. Tabellát készítettek 2 telkes jobbágy és 12 zsellér számára 44 hold földdel, holott a 9 pontokra adott válaszban nyomatékosan hangsúlyozták: „ezen lakóhelek nemes fundus", „az egész helség nemes fundus", a jobbágyok árendások.

65 Ilyen bizonytalanság nem jelentkezett a nyugati zónában, ahol sokkal kevésbé haladt előre az allodiumok kialakítása, s talán éppen ezzel összefüggésben a kurializáció is. A telki állományt és a kimutatható allodiumot egyaránt figyelembevéve nem a mágnások elsőbbsége jellemzi a megye keleti felét. A 275 településnek a hozzájuk tartozó majdnem száz praediummal együtt még a felét sem éri el azoknak a száma, ahol a leghatalmasabb főrendi dinasztiák valamilyen földtulajdonnal rendelkeztek. Még akkor sem, ha a szerényebb vagyonú leszármazottak javait hozzászámítjuk. A Rábán túl 60 ilyen helység volt (54%), a síkságon 43 (26%). Kizárólagos birtoklásuk sokkal kisebb arányú, mint nyugaton: 31, illetve 30 falu és mezőváros. Mind az Erdődy, mind a Festetics birtokok nagyságrendben megelőzték a Batthyány családét, főként a Kemenes vidékén. 155