Vas megye múltjából 1986 - Levéltári Évkönyv 3. (Szombathely, 1986)

Wirth Zsuzsanna: A nemesi kisbirtok differenciálódása Vas megyében a XVIII. sz. közepétől a polgári forradalomig

mes háztartást. Viszont a tíz évben 11 -rő! 25-re emelkedett az agilisek száma. Már csak négyen viseltek közülük magyar hangzású nevet: 2 Berzsenyi, Poór, Verrasztó. Pinkamiskén szintén a nemesek kétszeresére tehető az agilisek aránya csupa apró parcellával.

21 így valóban indokolt gyakorlattá vált a 1 9. század első felében, hogy kölcsönözték a jobbágyoknál használatos zsellér, hazátlan zsellér minősítéseket a nemesek kategorizálására.

22 Sőt megszületett a jobbágynemes fogalma is a deklasszálódás legvégső állomásaként. Ha úrbéres puszta telek szerződéses vállalására kényszerült a birtoktalan nemes, pontosan fordított helyzetbe került, mint az agilisek. Az 1830-1840-es évekből név szerint ismerünk tucatnyi ilyen esetet Sirokányban, Rauriegelben, Kethelyen, Incéden, Rohoncon. Bándolban Talián Györgynek már az apja is ugyanazon a jobbágyhelyen „ült". Csémben egy jobbágytelken élő asszonynak 2 hold nemesi jogállású belsőségét és szántóját írták fel. Néha előfordult, hogy zsellér sorba jutott nincstelenek majorba szegődtek el, a szomszédos falvak középbirtokosaihoz a síkság peremén. Például Nagynardáról egy legény Toronyba ment szolgálni, egy csémi agilis pedig Búcsúban lett juhász. Csém és a két Narda térségében a kölcsönös extraneus viszony feltűnése szintén keleti jellegzetesség már.

23 A hanyatlást kissé mérsékelhette a szőlőművelés nagyon kedvező természeti adottsága. Rohoncon, Városhodászon, Incéden találjuk a legtöbb szabad szőlőt taxások birtokában. A szőlőművesek lehetőleg a mezővárosokba tömörültek, s hiányzott náluk az állattartás.

24 A fenti áttekintésben említett helységek lakosságán belül a nem jobbágy rendűek szétszórt kisebbséget alkottak. Ez a helyzet a szegényparaszti életformával együtt elősegítette a nemesek és jobbágyok házasságát, egyúttal az évszázadok óta e tájon honos magyar anyanyelvű kurialista nemesség fokozatos beolvadását a német és horvát etnikai környezetbe.

25 Valamivel előnyösebben alakult a forradalomig a Felső-Őrség Pinka menti falvaiban a taxás nemesek sorsa. Felsőőr, Alsóőr, Őrisziget közismerten kuriális települések voltak. Bár a 19. századra már megbontotta az egységet a Batthyány földesurak és Erdődyék 70 jobbágya 160 hold határrésszel, ők az összlakosság 10%-t sem tették ki.

26 Az 1 547 :37 te. a három falu egész népéről elismerte annak idején, hogy „nobiles regni Hungáriáé".

27 Éppen ezért válhattak társadalmi szempontból homogén, zárt közösséggé, amelyben a nemesi communitas egységes fellépése garantálta a személyi és tulajdonjogi biztonságot. Ezzel közvetve gátolta az etnikai keveredés folyamatát is. így maradhatott meg magyar szigetnek nemessége oltalmában a 19. század közepéig ez a három helység. Összefogás nélkül felmorzsolta volna őket is a nagybirtok. Különösen a Batthyány terjeszkedés, amely határsértésekkel, pereskedéssel folytonosan szorította körülöttük gyűrűjét. Az 1 754 és 1844 között eltelt 90 esztendő alatt a három faluban két és félszeresére növekedett a nemes háztartások száma ugyanakkora területen. Ha - a családnevek tanúsága szerint - már 10-15 részre kellett osztaniuk szabadságszerző elődeiknek eredetileg is kisbirtok nagyságrendű földtulajdonát, törvényszerűen telektöredékek juthattak csak az egyes családoknak, A szélsőséges differenciálódás hiányzott ugyan társadalmukból, de a viszonylagos vagyoni kiegyenlítődés a legmélyebb szin147