Vas megye múltjából 1986 - Levéltári Évkönyv 3. (Szombathely, 1986)

Wirth Zsuzsanna: A nemesi kisbirtok differenciálódása Vas megyében a XVIII. sz. közepétől a polgári forradalomig

gyarapodására. Az 1754-ben még I. kategóriába sorolt gasztonyi kurialista Kovács György utódai 300, a rátóti II. kategóriás Cseh család örökösei 200 holdas portalistává emelkedtek 3-4 nemzedék múlva. A bucsui Széli József alispán itteni birtokvásárlása szintén az előnyös lehetőségekre utal. Gasztony és Rátót a táblabírák pátriája. Helybeli 200-800 holdjukon kívül övék volt Alsórönök, Nemesmedves, Horvátzsámánd, Rábaszentmihály nagyobb része, Langzeil szőlőhegye. Ezeken a helyeken nem lakott nemes ember, csak az ő úrbéreseik. Erejüket, tekintélyüket biztosította, hogy a többi tájegységben szintén jelentős vagyonuk feküdt, s gyakran viseltek fontos megyei tisztségeket. A 19. században azonban már visszaszorultak e mikrotáj keleti sarkába, sőt a Batthyány terjeszkedés is betört zárt világukba. A borosgödöri és felsőrönöki kis birtokrészek után a Rumy család jószága, Rábadoroszló lett az új szerzemény. Ezzel Batthyány-Strattman Fülöp herceg körmendi hitbizománya előretolta határát Kemesmáltól Doroszlóig, s elérte Csákányt, az őrségi Batthyány uradalom központját.

13 Törvényszerű jelenség, hogy a portalisták árnyékában mindig megtaláljuk a kurialistákat. Gasztonyban tömörültek az 1 telkesnél módosabb gazdák, s pontosan ott tűntek fel külső birtokosként, ahol a 100 holdon felüliek. Gazdálkodásuk azonban eltért a megye keleti részén tapasztalt eljárástól. Nem kurializálták a szomszéd falvakban fekvő birtokrészüket, hanem mindvégig telkes jobbágyokkal és úrbéres zsellérekkel műveltették. Egytelkesnél szegényebb nemesek szintén sokan éltek Gasztonyban, de inkább Taródfa a tipikus kisnemesi falu. Ez a csoport mindig maga művelte meg 25 hold alatti telkét. A 19. századra Gasztonyban és Taródfán az agilisek száma elérte a nemesekét. Mindnyájan első vagy második nemzedékbeliek: nemes feleség, ritkábban nemes anya hozzátartozójaként szerepelnek a nyilvántartásban. Ekkorra a Rába vidékén is megszűnt a termőföldek növelésének lehetősége, egyre többen szorultak 10 hold alatti telektöredékre: Gasztonyban 22 nemes és 64 agilis; Taródfán 18 nemes és 20 agilis.

14 Nyelvi-etnikai jellegét tekintve szintén a keleti rész beékelődő szegletének látszik ez a homogén körzet. Azonban több jel mutat arra, hogy a tájegység feljebb fekvő övezeteiből sem hiányzott régebben ezeknek a rétegeknek jellegzetesen együttes, csoportos előfordulása. Tehát inkább térvesztésükről lehet szó, visszaszorulásukról a Strém, Pinka, Rába határolta kis sarokba. Két ágon vezetnek északra a nyomok. Egyik három helységbe a Pinka két partján, éppen az ősi Erdődy székhely környezetébe. Kertest 8-10 középbirtokos, illetve gazdagabb kurialista nemzetség az 1767-es úrbérrendezéstől a nemesi javak 1844-es összeírásáig háborítatlanul megőrizte. Kivétel nélkül mind külső birtokosok voltak a Gyöngyös és a Sorok környékéről, valamint Gasztonyból. Jobbágyaik alkották a falu lakosságát. 6 nemesi törpebirtok - 1 hold alatt - szerepelt még az összeírásokban. Ezeknek szőlőtelepítés növelte meg az értékét. Monyorókeréken és Szentpéterfán a 18. század végi dica-jegyzékek lényegesen több adóköteles földet mutattak ki, mint az Erdődy urbáriumok. Ezt a többletet a 19. század első felében szintén megtaláljuk, de már 10-50 hold közötti kuriális birtokok alakjában. Szélső esetként a szentpéterfai Teklics Antalné helyi 22 + monyoró144