Vas megye múltjából 1986 - Levéltári Évkönyv 3. (Szombathely, 1986)

Wirth Zsuzsanna: A nemesi kisbirtok differenciálódása Vas megyében a XVIII. sz. közepétől a polgári forradalomig

keréki 82 holdjával elérte a kisbirtokos kategória felső határát, míg 11 szentpéterfai agilis a törpebirtokot képviselte.

15 A Strém folyócska középső szakasza táján, Németújvár közelében rajzolódik ki a másik figyelmet érdemlő település csoport, de ez már Batthyány „felségterület". Ennek megfelelően változtak meg a birtokviszonyok. Pusztaszentmihálynak a legóvatosabb számítás szerint is legalább a fele a portalista-kurialista rétegek határán álló Móricz, Lipics, Bárdosy, Francsics, Jobbágyi, Szilágyi családoké volt az úrbérrendezéskor. 32 colonusukat (telkes jobbágy), 4 inquilinusukat (zsellér) írták össze 7 1

/

4 sessioval (=kb. 200 hold). 1 3 jobbágy szerepelt ugyanakkor bizonytalan földmennyiséggel a németújvári urbáriumban. 1844-ben Batthyány-Strattman Fülöp hercegé 10 jobbágyhely (=kb. 270 hold) meg 153 hold allodium. A többlet megfelel az eltűnt öt régi birtokostárs javainak. Csak Francsicséknak maradt meg itt fél jobbágyhelye és 22 hold kuriális telke. Ugyanezé a hat kisebb birtokosé volt Tobaj, Horvátcsencs (Ftadván) is. Az 1 787-es népszámlálás még utalt rájuk a Batthyány név mellett szereplő „és mások" megjegyzéssel a földesúri rovatban. A 19. századra itt is nyomuk veszett, de pontosan régi tulajdonukkal azonos többlet jelentkezik az uradalmaknál. Sóskúton szintén 1787 után szerezhetett meg 1 % jobbágyhelyet és hegyvámos szőlőt a Batthyány hercegi ág kisebb birtokosoktól. Az 1754-ben még itt élő taxások javainak másik része, 44 hold szántó 1844-ben már agiliseké. A mobilitás hullámzására figyelmeztet a Francsics família története. Még a 16. század végén Batthyány szolgálatában uradalmi alkalmazottként emelkedett fel a 100 hold feletti nemesek közé, de a 18-19. század fordulójára megváltozott a sorsuk, lefelé zuhant a szétágazó család. Pusztaszentmihályon a kisbirtokos Francsics Jánosné rokona, Francsics Ádám % hold belsőséggel házas zsellérré süllyedt. Kevés, de felismerhető jel utal tehát a három-négy nemzedék váltása alatt lezajló társadalomszerkezeti eltolódásra.

16 Megint más helyi sajátossággal találkozunk a Pinka nagy kanyarulatának környékén. Jobbágyi és Jobbágyiújfalu földesurai gróf Erdődy László örökösei a 18. században. Mellettük Gayer György összesen 80, Móricz Mihályné 1 6, Francsics Ferenc 7, Horváth Sándor szintén 7 hold úrbéres telket jegyeztetett fel 1767-ben. Mind a négy nemes birtok eltűnt innen még valamivel előbb, mint a Németújvár környéki falvakból részben ugyanezeknek a családoknak a jószágai. Csakhogy nem Erdődyék szerezték meg a földeket, hanem három Batthyány. Az Erdődy család nemcsak passzívnak mutatkozott egész érdekzónájában, hanem el is adta a saját birtoktömbjeitől távolabb eső falvakat a nála hatalmasabb dinasztiának, például Pinkócot, Alsócsatárt. Ez a mozzanat nem tartozik ugyan szorosan tárgyamhoz, de alátámasztja a bevezetőben jelzett tendenciákat.

17 Határozottan észlelhető, hogy az 50-200 hold közötti nemesek nem tudtak ellenállni annak a nyomásnak, amelynek természetét még tisztázni kellene. Az „eltűnés" tény, de feltétlenül magyarázatra szorul még. Most csak az adatok áttekintését folytatom. Kulcsárfalu 1769 és 1787 között cserélt gazdát Lipics Sándor és Imre, valamint Batthyány Fülöp tábornok között. Ugyanekkor szerezte meg Incéden Mohos Antal kb. 1 60 holdas úrbéres javait a tábornok test-