Vas megye múltjából 1982 - Levéltári Évkönyv 2. (Szombathely, 1982)

Nádasdy Lajos: A falusi és mezővárosi kézműipar Vas megyében a 46-10. században

Nem pedig azért, mert ez csupán a számokkal való logikai játék lenne, amelyeknek biztos alapja nem lévén, csak a fantázia világába vezető eredményre jutnánk. Ezen az úton járni pedig nem tartjuk sem kielégítőnek, sem szükségesnek. Tudjuk, hogy a privilégiumokban legtöbb esetben megszabták a céhtagok számát. Ám a céhes mesterek száma, a különböző céhszervezetekbem az idők változásával s iparáganként is változott. A mi esetünkben sem lehet tehát szám játékkal pontosan kiszámítani azt, hogy a 17. században működött céh szervezetekben tulajdonképpen mekkora is volt a céhes kézműiparos-mesterek létszáma. Mindenesetre, az élő és működő, 18 fajta iparágban szakosodott 87 céhszervezet ékesen beszél a megye területén hasznosan dolgozó „szolgáltató" iparról. A 87 céhszervezet között jó néhány van, amelyről az egyébként kitűnő, a kutatásban alapvetően fontossá és nélkülözhetetlenné vált céhes forrásanyag-kataszterben nincsen említés. Ezeket azonban itt nem soroljuk fel, men az alább következendőkben a mi forrásunkat, a Vas megyei közgyűlés által 1762-ben összeállított SYNOPSIS-t teljes egészében közöljük, mindenütt megjelölve a forrásanyag-kataszter kódszámait az egyes céhszervezetek nevénél, valamint megjegyezzük azt is, hogy a céhszervezet megtalálnató-e ott. A falusi kézműipar helyzetére vonatkozólag fentiek mellett van kiegészítő forrásunk is. Zimányi Vera a rohonc-szalonaki uradalomról írott munkájában ejőadja, hogy Németújvár mezővárost leszámítva, melynek adatait nem ismeri, az ottani uradalomhoz tartozó 52 faluban az 1643-ik évben 54, 1648-ban 66, majd 1666-ban csupán a fél uradalom területén 35 jobbágy telekkel is rendelkező, vagy zsellérként nyilvántartott iparost írtak össze a molnárokon kívül, akiknek száma nincsen pontosan feljegyezve. Az ő számításai szerint ez arányszámokban kifejezve azt jelentené, hogy az egész lakosságnak legfeljebb körülbelül 3, 3,6, 4,5 százaléka dolgozott iparűzőként a mondott területen a megjelölt években/

1 A mi adataink szerint Németújváron, éppen az r660-as években alakultak sorra a kovács, molnár, szabó, varga, takács céhszervezetek. Az adatok tehát kölcsönösen erősítik egymást, és alátámasztják az általunk elmondottakat. Mindenképpen igazolva a falusi kézműipar számszerű és szakmai vonalon való előrelépését a korábbi helyzethez viszonyítva. Ha szorgosan figyelünk a célszervezetek alakulásának időpontjára is, úgy tapasztaljuk, bogy ez zömmel, a íj. század második felére esik. III. A céhek s a kézműipar további sorsáról, a privilégiumokról, a 18. századból származó SYNOPSIS adatai adnak felvilágosítást. Mária Terézia 1761. március 16-án leiratot intézett az összes vármegyéhez, melyben elrendelte a céhprivilégiumok felülvizsgálatát és ellenőrzését. A Vas megyei, erre a célra összeállított deputáció 1762. március 29-én jelentette be a közgyűlésnek a vizsgálat eredményét, és egyúttal összefoglaló kimutatást is készített a bemutatott kiváltságlevelekről latin nyelven, s ebben a kimutatásban feljegyezte a céh keletkezésének időpontját, a céhprivilégium származási helyét, a kiadó anyacéh vagy adományozó személy nevét. A részletes adatokat tartalmazó irat a SYNOPSIS nevet viseli, s kezdősoraiban megjelölik az összeállítás indítékát, valamint tartaknát. Mi ennek a kimutatásnak alapján közöltük a fentiekben a céhekre vonatkozó adatokat, ahogy kutatásunk közben a Megyei Levéltár anyagából előkerült. Felmerülhet az a kérdés, hogy elfogadható-e teljes értékű forrásanyagnak ez a Synopsis? Azaz, amikor olyan céhekről közöl adatokat, amelyekről mind ez ideig semmiféle ismeretünk nem volt, nemhogy céhprivilégáum, de céhláda, pecsétnyomó, mes95