Vas megye múltjából 1982 - Levéltári Évkönyv 2. (Szombathely, 1982)

Nádasdy Lajos: A falusi és mezővárosi kézműipar Vas megyében a 46-10. században

terlevél, bizonyságlevél, vándorkönyv, avagy bármiféle nyom sem volt - elfogadható-e döntő érvényességű bizonyító forrásnak a oéh valóságos létéről, tényleges működéséről? A magunk részéről ezekre a kérdésekre s az esetleg még felmerülhetőkre a válasz - egyértelmű igen. A megye közgyűlése által elfogadott anyagot, a magunk részéről hiteles adatforrásnak fogadjuk el, még akkor is, ha nem az eredeti céhprivilégiumot tartjuk a kezünkben, S erre nem csupán a vármegyei közgyűlés tekintélye, az általa kiküldött deputáció alapos és minden bizonnyal lelkiismeretes munkájának elismerése ad okot, hanem adatainak a céhes kézműipar forrásanyagának katasztere 1-2. kötetében közölt anyaggal való egyezése is. Eltekintve az említett olyan újabb adatoktól, melyek ma számunkra újak, eddigi ismereteinket bővítik, forrásanyagunkat pontosabbá teszik - tehát mindenképpen hasznosak. A 18. század elejéről megyénk kézműiparára nézve az 1720. évi összeírás alapján van némi támpontunk. Ugyanis ez az összeírás egyáltalán nem ad teljes és hű képet a megye kézműiparos lakosságáról. Részletes adatokat közöl Kőszeg szabad királyi város ós 11 mezőváros, iparosairól, de semmiféle adatot nem tartalmaz a falusi iparra és iparosokra nézve. Oka ennek az összeírás tendenciájában rejlik, mellyel Acsády, aki az anyagot feldolgozta, megfelelő alapossággal foglalkozik műve elején. Összességében annyit tudhatunk meg belőle, hogy Vas megyében Kőszeg szabad királyi városban 189 (43,15%), a mezővárosokban 229 (1,83%), összesen 418 (3,23%) iparos és kereskedő lett volna. Ezeknek az adatoknak mindenképpen ellentmondanak a céhekről közölt fentebbi adataink. A mezővárosokban már az előző században működő céhek taglétszáma, minden valószínűség szerint jóval felülhaladta az itt megadott számadatokat és egyben ugyanígy az egyes szakmai létszámokat is. És a Symopsis-anyag azt is elmondja, hogy már az 1720. évi összeírás előtt, 1700-tól kezdve bőven sorjáztak a céhszervezetek új gyülekezetei. Tucatnyinál több takácscéh alakult csak 1712-1716 évek között. Az 1762. évi összefoglaló jelentés elkészültéig újabb 68 céhszervezet alakult Vas megye területén a 18. században. Mindezek mellett két évszám nélküli céhszervezetről is ad hírt a kimutatás. Egy ács- és timárcéh dátum nélküli kiváltságlevelet mutatott be a vizsgáló bizottságnak. Az újabb céhszervezetek: 2 asztalos, 1 bognár, 5 csapó, 3 csizmadia, 3 esztergályos, 3 fazekas, 1 gombkötő, 1 kádár, 3 kovács, 1 kőmíves, 1 lakatos, 6 szabó, 1 szitás, 2 mészáros, 2 molnár, 25 takács, 4 varga, 4 vegyes. E céhek közül falusi 1 csizmadia Géreén, 1 szabó Dömölkön, s a takácsok közül 11, neveiket a Synopsisban közöljük. Szakmai vonalon is újabb hárommal bővült a céhszervezetiek száma: csapó-, esztergályos- és kőmívescéhekkel. Tehát 1762-ig összesen 21 szakmai ágazatban alakult céhszervezet és ezek mellett 14 az olyan, amelyik különböző szakmákban dolgozó iparosokat foglal magába. A szakipari ágazatok száma: 27. Vas megye területén tehát 1762 előtt, huszonhét fajta szakma céhes mesterei dolgoznak a falvakban és a mezővárosokban. Ügy gondoljuk, mindenképpen hasznos lesz, ha mindezek után, ígéretünk szerint, a Vas megyei generális gyűlésben 1762. március 29^én a céhekről beterjesztett és elfogadott összesítő kimutatást részletesebben is közreadjuk. Mivel az anyag latin nyelvű, kivonatos magyar fordításban^ TAKÁCSOK Rába-Bogyoszló: 1712., articulusaikat Pozsonytól kapták, nincsen a forrásanyagban; Egervár (kód: 1562) 11712., articulusaik Pozsonytól, földesuruk, Széchenyi Ignácz 1746ban megerősítette; Nagy-öllbő (kód 11548) 11725. június 14., VI. Károly császártól kapott articulusok; 96