Vas megye múltjából 1982 - Levéltári Évkönyv 2. (Szombathely, 1982)
Bariska István: A protestáns Kőszeg II. Ferdinánd korában
rendiség legmagasabb választott méltóságától kért és várt segítséget, valójában illúziókban ringatta magát. A kétszeresen is elkötelezett nádor ezt nem tehette meg. Nádasdy Pál özvegye, Révay Judit is tehetetlennek bizonyult. Azt javasolta, amire személy szerint is készült, hogy a szombathelyi, több vármegye részvételével sorra kerülő gyűlésen alattvalói érdekében protestálni fog. 1635, március 26-án a választó polgárság úgy döntött, hogy megvárja a szombathelyi részgyűlést (Landtag zu Steinamenger). 80 Két nappal később azonban Herbst Mihály külső tanácsnok, akit Gaspar Pilivel küldtek Szombathelyre a kancellárhoz, azt a hírt hozta, hogy későn érkeztek. Csak az útra készülő Vitnyédi Istvánnal, Török Jánossal és Palonyai Istvánnal találkoztak. Valójában ők világosították fel Kőszeget először, hogy Sennyey István tárgyalásokat folytatott az evangélikus főurakkal, azokkal, akik jelen voltak, ezeken azonban katoikus nem vett részt. Hogy miről folyt a disputa, és milyen tervet kovácsoltak, arról semmit sem tudtak mondani. 81 Ezzel a kőszegi magyarság reménye szertefoszlott. Abban bíztaik ugyanis, hogy a nyugat-magyarországi főúri patrónosuktól kapott támogatással ki tudják védeni azt a várható támadást, amelyet a komisszió tagjai és Sennyey kancellár II. Ferdinánd parancsának harmadszori visszautasítása után kilátásba helyezett. Sennyey és a bécsi udvar azonban mqgelőzte Kőszeget is. Aki még eddig nem rekatolizált a nyugat-magyarországi főurak közül, titokban már azok is elkötelezték magukat. Erről győzte meg a várost a szombathelyi részországgyűlésen történt külön főúri értekezlet Senynyey püspöki szálláshelyén, ahonnan természetesen kizárták a köznemességet. Vítnyédiék legalábbis ebben a hangnemben nyilatkoztaik. Tendenciák a II. Ferdinánd kori Kőszegen (Összefoglalás) 1631. március 10-én, Sennyey kancellár első kőszegi deputációja alkalmával érdekes követeléseket terjesztettek a kőszegi választó polgárság elé. A beadvány Sennyey biztatására készült, s nagyon jól jellemezte a protestáns Kőszeg helyzetét is, s Sennyey szerepét is. Ez a dokumentum mondta ki a legvilágosabban azt, hogy miért éppen Sennyey Istvánt küldte II. Ferdinánd Kőszegre^. A császár ugyanis ama számított, hogy a győri püspök püspöksége területén előbb fogja tudni érvényesíteni aikanatát, mint a császári adminisztráció az osztrák zálogjogon lévő Kőszegen: „.. .vajon a magyar kancellár, aki alá a győri püspökség is tartozik, mikor szándékozik papokat küldeni és a prédikátorokat eltávolítani". Ugyanez az irat polemikusán is fogalmazott, amikor Sennyeyt, pontosabban szerepét úgy is definiálta, hogy mint magyar kancellár a városnak el van kötelezve, ennélfogva „a katolikus vallás kedvéért arra nincs szüksége, hogy bárkit is kényszerítsen, hanem minden körülményeJí közt a Magyar Királyságban bevett szokáshoz kell csak tartania magát". Ebhez nem kell a jezsuitákat sem favorizálni, akik kellemetlenséget okozhatnak a városnak, hanem csak olyan papokat, akik „szelíden ájtato&ak s megtűrik a várost... ám a püspökségnek külön gondja van rájuk". Ehhez azonban Kőszegnek engedelmeskedni kell, különben a császár erőszakhoz nyúl, pedig nem akar mást „csak azt, hogy Kőszeg városa azt a vallást kövesse, amit egész Ausztria". Ez az irat tulajdonképpen Georg Teuffel kormányszéki helyettes helytartó instrukciója volt 1631-ben. ö hozta Kőszegre, minthogy részt vett Sennyey első deputációjában. Ez az instrukció nem hallgatta el az egész magyar királyság katolizálásának szándékát sem. Méghozzá eltökélten ós ellentmondást nem tűrő módon. Ahogy Kőszeget is fenyegették ellenszegülése esetén: „ ... azokon a kőszegieken, akik Bécsben vannak, végre kell hajtant a pallos általi halálbüntetést". 82 Ellentmondásos instrukció volt ez. Ausztriához hasonlóan rekatolizálni akarta Kő86
