Vas megye múltjából 1982 - Levéltári Évkönyv 2. (Szombathely, 1982)

Bariska István: A protestáns Kőszeg II. Ferdinánd korában

a magyarországi városok szokás jogának már a 13. században is, természetesen első helyen állt az ismert magyar városjog(ok)ban, a központosítás idején a királyi jóváhagyás is figyelembevette. Nem csoda, hogy Kőszeg egyre gyakrabban hangoztatta a bécsi udvarhoz felterjesztett jelentéseiben ezeket az ősi jogokat, amelyeket királyi, földesúri, főhercegi és császári jóváhagyás révén 1407-ben, 1441-ben, 1568-ban és i6zzben megújítottak. A restaurációs jog Sopronból átvett gyakorlatán ezalatt egyetlen lényeges változás történt, nevezetesen íj68-ban: „hogy a kőszegi biró választását be avatkozás nélkül a kőszegiek ejtsék meg régi szokás szerint, ezt követően pedig AlsóAusztriai Kormányszékünknek bemutattassék, hogy a pallosjogot adományozó oklevélért a császári jog szerint a szokásos esküt a kőszegiek letegyék".

61 A szabad bíróválasztást gyakorlatilag ez a rendelkezés nem korlátozta ugyan, de megszorítást tett a bírói jogkör gyakorlásában Kőszegen azzal, hogy a pallosjogot Bécs évenként egy-egy hivatali évre adományozta a kőszegi bíráknak, s ha ezt megtagadta, akkor a iurisdictio maior, azaz a vértörvényszék gyakorlásának jogát tagadta meg. A Szent György-napi választásokat az udvar Kőszegen az 1650-as években azonban már csak a bécsi biztosok jelenlétében akarta engedélyezni. Ez nem egyszerűen jogkörcsonkítás volt a hazai rendi felfogás szerint, hanem a restaurációs jog önállóságának elvesztése is: az ausztriai példa bevezetése. Az 1627-es császári mandátum pedig a papválasztás, valamint a város patrónus jogának felfüggesztését követelte. 1616-ban i>éldának okáért ebbe nemhogy az udvar nem szólt bele, de még a kőszegi uradalom új zálogbirtokosát, Széohy Tamást is óva intette attól: „Mindenek előtt Penigh minden Egyházi méltósághoz rendölést akar mi nevel nevezet legyen, kiváltképpen az mi Keőssegh Városunkat, s mint az egész Uraságot Tartományostul az mi akaratunk és kedvünk szerint akarj ok deponálnj, ezt magunknak fön tartván mindenek ellen."

62 A kőszegi uradalom szerepe majd csak 1645ben lesz nagyobb, pontosabban attól a pillanattól, amikor Széchy Dénes öröikjogon az uradalomhoz jutott. Itt a harmincas években semmiféle nyomát nem találtuk annak, hogy az uradalom szerepet játszott volna a kőszegi rekatolizációs kísérletben. Kőszeg így önkormányzati jogai önállóságának védelmében a közvetve a magyar rendi jogok védelmezője is lett. V. Sennyey kancellár és a kőszegi ellenreformációs kísérlet Ügy tűnik, hogy a protestáns Kőszegen végrehajtott korai rekatolizációs kísérlet értékelése valójában Sennyey István két kőszegi deputációjának elemzésével végezhető el. Sennyey először 1651. április 8-11. között tárgyalt személyesen Kőszegen mint a császár külön Kőszegre kiküldött biztosa, II. Ferdinánd személy szerinti és autoritásának képviselője. Másodszor 1635. március 20-án érkezeti meg a városiba egy akkor már második napja folyó s bécsi biztosok által vezetett disputa közepébe. Persze a kancellár itt is főszerepet játszott, hiszen azonnal átvette a deputáció vezetését, mihelyt Kőszegre ért. Ennek a két tárgyalásnak az előzménye és következményeként úgyszólván minden konfliktust megélt a város: protestáns hitéért szembekerült a bécsi udvarral, Habsburg-hűségéért elutasította Bethlent; amikor felismerte becsapattatását kétségbeesetten kapkodott a magyar rendi országhoz tartozásáért, de csalódnia kellett, mert a megosztottság ekkorra már úrrá lett az országgyűléseken is és az országban is. A katolikus nádor, Eszterházy Miklós ugyan nem hasonló okokból, de lényegében ugyanezt a tehetetlenséget üzenve fogta vissza a kőszegieket, mint a protestáns Nádasdy Pál s özvegye Révay Judit, Sopron város tanácsa és a protestáns Vitnyédi István, aki éppen Batthyányhoz igyekezett. 79