Vas megye múltjából 1982 - Levéltári Évkönyv 2. (Szombathely, 1982)

Bariska István: A protestáns Kőszeg II. Ferdinánd korában

Zavarba hozta Kőszeget, a magyar rendi ideához közeledő várost, hogy éppen a magyar kancellár, Sennyey István deputációja alkalmával volt kénytelen felismerni, hogy Sennyey köztudottan mérsékeltebb, kompromisszumra és türelemre hajlamosabb képviselete is végső soron Kőszeg teljes reformjára készült a Habsburg érdekek védelmében. Akkor is, ha ez a város önkormányzati jogai megnyirbálásával járt volna. Nem csoda tehát, ha a város nem ismerte fel már valódi szövetségeseit. Miközben Nyugat-Magyarországon a legnagyobb birtokos családok rekatolizációja folyt, Kőszeg a magyar rendi, benne a saját érdekeinek védelméért Eszterházyhoz, Nádasdyhoz és Batthyányhoz kért bebocsátást. Vajon várhatta-e tőlük, amit remélt? Ügy kell fogalmaznunk, nemigen volt más választása. És a köznemesség, a városok? Legszínvonalasabb képviselőjük, Vitnyédi nem kezdőzte el előttük, hogy nem sok jót vár attól, hogy a protestáns főúriak külön tárgyaltak Sennyey kancellárral. A jelek tehát 1635-ben rosszat sejttettek. Ez volt az a korszak Kőszeg történetében - a pontosság kedvéért tegyük hozzá, hogy az utóbbi másfélszáz esztendő alatt Habsburg-kormányzat alatt élő, protestáns Kőszeg történetében -, amikor lassan hagyományos aulikussága válságba került, így felbomlóban volt Habsburg-hűsége is. A kőszegi németség és magyarság ezen a ponton szembekerült, s elsősorban a magyar választó polgárság ment el a legmesszebbre a Habsburg-tradíció felszámolásában, legalábbis az arról való lemondásban. Az általa hangoztatott követelések voltak a leginkább hasonlatosak ahhoz, amit a protestáns magyarországi rendiség képviselt: rendi önállóságot ós vallásszabadságot. Egy város esetében ez konkrétan önkormányzati, ősi rendi jogának, szabadalmainak védelmét jelentette, miközben szívósan védekezett a jezsuiták betelepedése ellen. [. A hatalom a kőszegi választó polgárság kezében Sennyey István császári biztos első, i6}i-es tárgyalásakor kénytelen volt tudomásul venni, hogy a tényleges hatalom Kőszegen átcsúszott a választó polgárság, a választó község kezébe. Ez tulajdonképpen Pammer Benedek helyettes városbíró és a belső tanács számára is meghökkentő volt. 1631. április 8-án Sennyey István elfoglalta szállását az ún. Koller-házban. Ennek a színhelynek a háromnapos tárgyalás során egyre nagyobb jelentősége lett. Sennyey ugyanis azt javasolta, hogy a dialógus helye a két kőszegi templom egyike vagy a Koller-ház, azaz a császári biztos szálláshelye legyen. Ezzel a látszatra formális vitával kezdődött az egyezkedés. Sennyey számára az lett volna a legkézenfekvőbb, ha a város átengedte volna a templomokat, ezzel ugyanis elkerülhette volna azt a kudarcot, hogy a polgárság a kulcsokat sem volt hajlandó kezéből kiadni. Sennyey maga sem tagadta végső célját, ezt az üdvözlésére megjelent kőszegi tanácsnokok a két tanács elé tárták: „A prédikátorok eltávolítására ugyan eddig még nem kapott instrukciót, ennélfogva ezért mit sem tud most tenni (ti. a kancellár), de ezt a császári parancsban és a kancelláriai instrukcióban megkapták, melyek szorint őfelsége hatalmának magukat alávetni kötelesek (ti. a kőszegiek), és miként ez másutt történt, a templomokat át kell adni." Sennyey végül is ejgyszer sem hagyta el szálláshelyét, nem volt hajlandó a tanácsházára sem átmenni, hanem a Koller-házban fogadta a küldöttségeket, itt tárgyalt hoszszasan Pammer Benedek helyettes városbíróval is. Sennyeyhez megérkezése után hamarosan Pammer Benedek helyettes városbíró, Balázs Mihály és Farkas Mihály belső tanácsnokok tisztelgő audienciára érkeztek. A kancellár hűvösen fogadta a szenátus küldöttségét. Kijelentqtte, hogy csak a belső tanács tagjaival hajlandó tárgyalásba bocsátkozni, így még a huszonnégyesek testületét, a kül80