Vas megye múltjából 1982 - Levéltári Évkönyv 2. (Szombathely, 1982)

Bariska István: A protestáns Kőszeg II. Ferdinánd korában

Pintér bírónak igaza lett. Az adók ügyében felrendelt kőszegieket - helyenként négy, máshol nyolc személyről tudósítanak a források - 1631. február Z4^én letartóztatták, s csak jóval később, már a nyár közepén járva engedték őket szabadon. Mindenesetre az első, ismét Pintér János által vezetett szenátusi ülés dátuma 1631. július 20. volt. Addig ismét Pammer Benedek vette át a bírói hivatal ügyeit, aki még a kőszegi dqputáció elutazása előtt figyelmeztetett arra, hogy a kormányszék valójában a religio miatt rendezi ezeket a látványos letartóztatásokat. 1631. március 2-án példának okáért hat külső tanácsnoknak érkezett név szerinti citálási parancs. Voltak, akik egyszerűen elmenekültek, s azt jelentették róluk, hogy az idézés kézbesítésekor nem voltak otthon.' Stefan Raab szige;tbeli külső tanácsos arra hivatkozott, amikor elutasította a neki kézbesített idézést, hogy nem neki szól, ugyanis elírás miatt Michael Raabnak keresztelték a kormányszéken. A külső tanácsosok közül csak néhányan utaztak Bécsbe, s rövidebb ideig maradtak ott, mint a Pintér-féle deputáció. Ezért említett az 1631. március 21-i ülésjegyzőkönyv összesen nyolc Bécsben fogva tartott kőszegi tanácsnokot. Bécs romboló s egységet megbontó taktikája nem kímélte tehát a külső tanácsot som. Ezt az állapotot nagyon jól jellemezte Nádasdy Pál, Vas megyei főispán, amikor 1631. március elején egy kőszegi szenátusi küldöttség felkereste, mondván, sok gyanús ember van a tanácsban, akik rontják az egységet. Magáról a kancelláról pedig úgy nyilatkozott, hogy a kőszegiek hozzá sok reményt ne fűzzenek, mert vele a protestánsok ügyének rossz kimenetelére kell számítani. Nádasdy Pálnak igaza volt. 1631. április 7-én Sennyey István kancellár, győri püspök Szombathelyről értesítette Pammer Benedek helyettes bírót, hogy másnap Kőszegre érkezik, a kőszegi szenátus tehát jó kvártélyról gondoskodjék. 3. Sennyey István kancellár kőszegi tárgyalásai (1631. április) Sennyey ezúttal II. Ferdinánd biztosaként érkezett Kőszegre. Az udvar jó taktikai érzékről tett tanúbizonyságot. A magyar kancellár személyében ugyanis ügyeinek valóban kompetens képviselőjére talált. Két okból is. Egyrészt, mert Kőszeg a magyar kancellárt szívesen fogadta. Hiszen II. Ferdinánd protestánsellenes rendeletét azzal az indokkal utasította vissza, hogy a város Magyarországhoz tartozik, ennélfogva az AlsóAusztriára vonatkozó rendeletek őt nem érintik. A magyar kancellárral szembqn azonban ilyen fenntartással nem élhettek. Sennyey ráadásul a győri egyházmegye püspöke is volt egy személyben. Akkoriban még Kőszeg is ide tartozott. Nos, az 1491-es pozsonyi szerződés egyetlen dolgot hagyott sértetlenül: a győri egyházmegye jogait. Ezekre • ugyanis nem vonatkozott az ausztriai zálog. Sqnnyey mint győri püspök tehát mindenképpen illetékesebbnek látszott Gertinger alsó-ausztriai kormányzónál és a bécsújhelyi előkelőségeknél. 1631. ápr. 8-n. között négy teljes napon át folytak a tárgyalások Sennyey császári biztos, valamint a kőszegi szenátus közt. A kancellár ugyanis nem volt hajlandó a szállása elé vonuló polgársággal szót váltani. A kancellár kőszegi tárgyalásait a város szempontjából nagyon hátrányosan időzítette, hiszen a városbíró és titkos tanácsnokai Bécsben várták szabadulásukat. Senynyey tudatosan ekkor jött le. Nehezítette a dolgot, hogy két kőszegi, polgár, a katolikus Föídesi András és Gazdag György nyíltan is szembefordult a protestáns szenátussal, nyilvános sértegetésekkel halmozva el a szenátorokat. Akcióinak különös jelentőséget adott az, hogy titokban közvetlen kapcsolatban álltak Sennyey kancellárral. Amikor ez kiderült - jellemző, hogy a Bécsben fogva tartott Pintér János tárta ezt a tanács elé 1631. május 5-én írt levelében -, akkor a belső tanács azonnal másnapra halasztotta ülését, hogy a külső tanácsot is értesíthesse erről a váratlan fordulatról. 64