Vas megye múltjából 1982 - Levéltári Évkönyv 2. (Szombathely, 1982)
Bariska István: A protestáns Kőszeg II. Ferdinánd korában
Sennyey mint császári biztos 1631, április 8-án azzal a szándékkal érkezett Kőszegre, hogy átvegye a német község kezelésében lévő Szent Jakab-templomot, valamint a magyar náció új templomát, a mai Szent Imre-egyházat. Természetesen tartozékaikkal együtt: a két paplakkal, szőlőkkel, egyházi birtokkal, javadalmakkal. Ezzel egy csapásra megszűnt volna a helyi protestáns lelkészek és tanítók egzisztenciájának alapja. Ezen a négy áprilisi napon a kőszegi választó község lett a főszereplő. A templomok kérdésében ugyanis a két tanács minden jogot a választó polgárságnak engedett át. Sennyey tehát üres kézzel tért vissza Bécsbe, de nem eredménytelenül. Látogatásával ugyanis elmélyült a kőszegi önkormányzat belső válsága. 4. Zavar a kőszegi városbírák választása körül (1631. április—1631. július). Ilyen események után 1631. április 24-én különös dolog történt a választásokon. Pintér Jánost, a Bécsben fogva tartott városbírót távollétében a kőszegiek ismét megválasz tották. Hasonló példáról eddig nem tudott a várostörténet. Ebben a speciális helyzetben azonban már semmi sem volt meglepő. A dolog több szempontból is problematikus volt. Egyfelől azért, mert Pintér Jánosnak nem volt módja, hogy elkészítse és a szenátus elé terjessze az utolsó gazdálkodási évről szóló számadást. A helyettes bíró. Pammer Benedek pedig, ha akarta volna, akkor sem vállalhatta volna helyette. Minthogy a városok gazdálkodási éve Szent György-naptól Szent György-napig tartott az* új év megnyitásakor 1631. április 27-én tényleges zavar keletkezett. Másfelől formai szempontból is komplikált volt a helyzet, hiszen a helyi szokásjog megkövetelte a volt bíró tényleges lemondását, jelöltetése esetén pedig a legfeljebb háromszori megkínálást. A bírói hatáskör ugyanis sokat vesztett hiteléből, amióta a bécsi kormányszék megtagadta immáron a negyedik éve a főhatósági megerősítést. A mostani helyzet pedig azzal fenyegetett, hogy a szokásjogi formák kényszerű megsértésével a kőszegi választó polgárság akaratlan is ingataggá teszi a városbíró helyzetét. Pammer Benedek ezt úgy hidalta át, hogy a távollevő Pintér János nevében vett búcsút a bírói tisztségtől, a város kulcsait sem a saját, hanem a tényleges városbíró nevében adta át a községnek. A formai hiba azonban elkerülhetetlen volt. A külső tanács, más néven a huszonnégyosek, akiknek szűkebb választmánya a község neveljen a bírói tisztségre a jelöltet felkérte, a városkulcsot Pammer Benedek házába vitte. riosztódi Jakab, a külső tanács szószólója azonban harmadszorra is Pammer asztalára helyezte az előzőleg kétszer is visszaküldött kulcsot, s addig nem mozdult onnan, míg társaival rá nem vette Pammert a bírói tisztség elfoglalására. Mintha megbánta volna, hiszen később kötötte magát ahhoz, hogy csak négy hétre vállalta a bíróságot. Először négy hétre, aztán abiban egyeztek meg, hogy addig, míg Pintér János Bécsből hazatér. Ahhoz is ragaszkodott, hogy a felelősséget az általa választott titkos tanácsosokkal, név szerint Hosztódi Jánossal, Marton Ferenccel és Vid Pammerrel megoszthassa. De sem a kapuk zárásának felügyeletét, sem az őrség gondját, sem a bírói vagyonkezelést nem vállalta. ,5 Pammer Benedek érezte a helyzet fonákságát. Érvénytelenítette azt a lépését, amikor Pintér nevében leköszönt a bírói tisztről. Minthogy elvállalta ideiglenesen a teendők egy részét, valójában nem gondolt arra, hogy kettős hatalom születéséhez segédkezett, amit majd a hazatérő Pintér szemére vetett, Sennyey ezzel elérte, hogy a város két legtekintélyesebb protestáns polgára, Pintér János a tényleges bíró és Pammer Benedek helyettes bíró is szembekerültek egymással. A választás végén Pammer keserűen állapította meg: „vajon mit kellene most csinálni, ha akár Pintér vagy ő meghalna". 16 65
