Vas megye múltjából 1982 - Levéltári Évkönyv 2. (Szombathely, 1982)
Sill Ferenc: Vasvát településtörténetének vázlata a 18. századig
asszony plébániatemplom, amelynek renoválásáról, esetleg nagyobbitásáról 1562-ből van adatunk. 53 1469-ben Tyaki Péter vasvári kanonok volt a plébánosa, akinek kúriájába hatalmaskodva betört Kis-Oszkói Dénes. Níncs kizárva, hogy ez a plébániaház (kúria) e templom közelében volt, a templom és környéke ugyanis a káptalan birtokához tartozott. 1504-ben Tamás volt e templom plébánosa. 54 A íj. század elején egy másik plébániatemplommal is számolnunk kell. Ezt Szent Margit tiszteletére emelték. 55 1424-ben Domonkos győri kanonok és püspöki helynök meghagyta a vasvári Szűz Mária-templom plébánosának, Istvánnak és a Szent Margit-templom plébánosának, Andrásnak, hogy István vasvári kovácsot idézzék meg. 1504-ben egy szentszéki per döntését Vasváron ebben a két plébániatemplomban hirdették ki. 56 A Szent Margit-templom pontos helyét ma már nem lehet megállapítani. Az 174p. évi térképen semmi nyoma nincs. Ha ez a templom azonos a Kazó által említett Szent Márton-templommal, akkor az ő leírása szerint romjai 1698-ban még látszottak, és a város központjától É-i irányban feküdtek. A középkor századaiban káptalani iskola műküdött Vasváron. A káptalani közösségnek ugyanis gondoskodni kellett írástudó klerikusok neveléséről, akik mellett nem klerikus növendékek is tanulhattak. 1572-ben ez a káptalani iskola, amely egyben a város iskolája is volt, Vasvár mezőváros „Iskolavölgy" nevű helyén állott/' 7 Kazó 1698ban még azonosítani tudta a telkét a templomdomb K-i lejtőjén (a mai Vörösmarty utca elején?). Vasvár történetében jelentős fordulatot hozott Zsigmond király adományozása Gersei Pethő fia János és testvére Tamás javára. A szabadságjogokkal rendelkező királyi város 1423. február 6-án a Pethő család tulajdonába került, és földesúri várossá lett. Ezután gyakran mezővárosként (oppídum) is említik az oklevelek. 1462-ben a Széchy család a város egy részét fölgyújtotta, 1479-ben pedig, amikor Mátyás király Olmützben tartózkodott, a török hordák pusztítva Vasvárig nyomultak fel. Mátyás halála után Miksa császár ostromolta meg Vasvárt, amely akkor kapukkal megerősített város lehetett. Egyes történészek korabeli beszámolója szerint a császár „négy zászló alatti sváb gyalogost vetett be a vár ostrománál" (ad oppugnandam Castri Fentei arcem), de azt elfoglalni mégsem tudta. 58 Jóllehet az idézett szöveg egyértelműen várat említ, egyéb adatok ismeretében mégis arra kell gondolnunk, hogy ez a „vár" a megerősített várossal azonos. Ilyen sajnálatos események után a török harcok évtizedei következtek, Vasvár fejlődése megállt, sőt fokozatosan visszaesett. A török hódoltsági terület peremén Bármennyire átmeneti jellegű lehetett a török, majd a német harcosok 15. század végi megjelenése Vasvár alatt, az ország általános romlása Vasvár további sorsára is kihatott, a település visszafejlődésének nem sikerült gátat vetni. A vasvári domonkos templomnak adott pápai kiváltságok sejtetik, hogy a pusztulás arányai már a Mohácsi csata előtt jelentősek voltak. 59 A közbiztonság megromlott, a település különböző részein élő jobbágyok között gyakoriak voltak a hatalmaskodások. Éppen egy ilyen ügyből derül fény arra, hogy az egyszer civitasnak, más esetben oppidumnak nevezett Vasvár topográfiailag egységes képet mutat ugyan, de ebben az időben is három különálló közigazgatási egység, ahol külön-külön bíró felelős a közrendért. A lakosság mindhárom helységben azonos jogokkal él, az egykori királyi város lakói sem kiváltságosabbak, mint a peremhelységek földesurainak népe. A köztudatban a település topográfiai egybetartozása él tovább. Ha az oklevelekben említik is Szentmihályfalvát és Zsidóföldét, de jellemzőek az ilyen megjelölések: „a nagyobbik Vas vár polgára", 17