Vas megye múltjából 1982 - Levéltári Évkönyv 2. (Szombathely, 1982)
Szilágyi István: Adatok Szombathely 18-19. századi életéhez
fel a polgári kötelékbe. 192 Felesége Turkovics Terézia, akinek Horváth Andrással kötött előző házasságából Antal és János fia, valamint Erzsébet lánya született. Ügy látszik, hogy az asszony hozta a vagyont a második házasságba. Az ifjú Antal, aki szintén szűrszafoó lett, „számos ízetlenségekíkel" illette ezért, s így kénytelen volt a későbbi veszekedések eLkerülésére 1819-ben végrendelkezni. 193 Ezután még másfél évtizedet élt, de 1832. aug. 27-én újra végrendelkezett. 194 1855 tavaszán halhatott meg. Két lánya talán Teréz és Borbála volt, de őket sehol nem nevezi meg. 195 Pletnitsélk háza a Forró utcában volt, amely házat az asszony még első férjével szerzett. Pletnits, aki mintegy húsz évvel élte túl feleségét, haláláig benne maradhatott, mivel ő maga is sokat költött rá. 196 Amikor Pletnits György 1827-ben a kálváriagondnokságot átvette Kiss Istvántól, 197 külső tanácsos és főhegymester volt. A kálvária ügyében 25 évig szorgoskodott. Működése idejére esik a stációút megépítése és sotk más kisebb feladat. Tevékenységét nem mindig kísérte megelégedés. 1845 májusában a számvevő többször elmarasztalta, s visszaadták számadását. Össze kellett írnia a kálváriaalaphoz tartozó földeket, és elszámolásához a gabonaárakat is mellékelnie kellett. 198 i85 3-i854^ben a város megváltoztatta, korszerűsítette az alapok kezelésének rendjét. A számadásokat ezen túl már a pánztárnok készítette. A gondnokok jelentősége fokozatosan csőikként. Közéleti szerepük is átalakult. Ez a későbbi időszaik kutatásunk szempontjából már érdektelen. 199 BEFEJEZÉS A szombathelyi kálvária történetének eddigi ismertetéséből láthatóan is számos adat utal arra, hogy az nem 17 5 7-ben keletkezett, mint ahogyan a szerzők többsége a kápolnára vonatkoztatva a mai napig is tartja, hanem jóval korábban. Alapítása idejét ugyan 1907-1908-ban hivatalból keresték, de semmilyen okiratot nem találtak, „mivel az valószínűleg már a 16. század előtt keletkezett". 200 A feltételezés biztosan téves, de azóta sem került elő ezzel kapcsolatban semmilyen irat. A kálváriára vonatkozó első írásos emlékünk 1737. február 2-án kelt. A hegymesteri jegyzőkönyvben az alábbiakat olvashatjuk: „Paltauff Antal ur tilalmaztattya Landl Esztergálos Jánost az Árva hegyben föl szélrül ugyan Landl János szőleje mellett lévő, néhai Advent Tisler Gergely szőlejétől, mellyet Advent Gergely Testamentaliter az Kálvária épületére legált, és Landl János 16 ttokért magálhoz vett." 201 Február 26án újból íirnak róla, az árát sürgetik, s lényegében a számunkra fontos részleteket változatlanul ismétlik meg.^ Advent felesége, Lakner Veronica 1732-ben már mint özvegye adta el házukat, 203 Ebből nyilvánvaló, hogy a férj legkésőbb 1732-ben már halott volt, így végrendelkeznie korábban kellett, a kálvária épülete pedig vagy már állt ekkor, vagy legalább felépítését határozták el. Sajnos, magát a végrendeletet nem találtuk meg, pedig abból további információkat nyerhettünk volna. Időrendben második adatunk Thury Krisztina asszonytól, előbb néhai Szombathelyi Ferenc, majd néhai öregebbik Zobotín János özvegyétől való. Az 1744-ben írt végrendelete 10. pontja szerint „Mindezen általam rend szerént el hagyottaknak ki fizetésére hagyom halálom után találandó kész pénzemet, Házamat, földeimet, réteimet, szőleimet, egy szóval mindenemet . .. , még his azokbul valami fönt maradna, mind azon fönt maradandót, az Szombatheli hegyen már el kezdett Kálvária épületére hagyom". 20 '* Az asszony hamarosan meghalt, s Jagodich György, a testamentom végrehajtója már 1747-ben át is adta a maradék szőlőt Völgyi György számiadónak, aki azt „eötven Rhenesi forintokért" értékesítette. 205 1752-ben még egy erdő is szállt hagyatékából a kálváriára. 200 A kápolna építéséről az 1754-1758 között tartott - még győri egyházmegyei - ká127
