Vas megye múltjából 1982 - Levéltári Évkönyv 2. (Szombathely, 1982)
Szilágyi István: Adatok Szombathely 18-19. századi életéhez
stációk kerültek. Ez kisebb jelentősége miatt maradhatott le a térképről A későbbiekben is egyszerű gyalogút volt csak 105 egészen 1882-ig, amikortól a mai út kialakult az azt kísérő városrésszel együtt. 106 Szervetlen csatlakozását a meglévő városszerkezethez talán éppen a hagyomány által kialakult kényszerhelyzet magyarázza. Hogy azért korábban is bonyolódhatott rajta gazdasági forgalom, azt egy 1818. március 14-én kelt feljegyzés is bizonyítja: „Minekutána a Kálvária gyalog uttya az arra járó szekerek által annyira föl járattatik, hogy a jövő héten az írott templomban tartandó ájtatosságokra az emberek nem járhatnak, . . . elvégeztetett, . . . hogy ... a jövő héten senki marhás szekérrel arra menni ne bátorkodjék.. .". 107 A gyalogút első jelölését a város II. Józsefikori térképe tartalmazza. Az út kissé törtvonalúan, de lényegében a mai nyomon haladt akkor is. Hasonlóan tünteti fel a Napóleon idejében készült felvétel is. 108 Erről írta Akari József remete is 1804-ben, hogy „üresen is alig lehet a nagy sár miatt járni . .. , mivel a Kálvária utta fölötte sáros és nagy vizek szoktak öszve folni. . ." m A számadások csak az 1828-ban készült útról emlékeznek meg részletesebben, de a stációk 1826-taan történt elbontásakor világos utalás van a korábbi gyalogútra is. Az új utat Geisnek Mihály kőműves készítette el, és a hegymester is kapott fáradozásáért. 110 Az utat 1850-185 i-ben megfövenyzik, 1854-185 5-ben árkolják, fövenyezik, sőt a havat is elhányják róla. Az út hótól való megtisztítása később is előforduló tétel, amit a kápolna rendszeres nagyböjti látogatása tehetett elsősorban szükségessé. 111 A Kálvária utca mai jellegű kiépítése és a nyomában keletkezett új városrész története elkülönül a kálvária történetétől. Annyit mégis megemlítünk, hogy a kezdeti állapotban a többi utcához hasonlóan csak kavicsolt volt. 1900-ban makadámúttestet és mindkét oldalon aszfaltjárdát készítettek. 112 A kálvária a stációút megszűnésével esztétikai hatásából sokat vesztett. Az új helyzetben is az utcalezárás domináns eleme maradt azonban a kápolna, 113 amelynek környéke bekapcsolódott a város lüktető vérkeringésébe. A terület felé forduló intenzív érdeklődés elsősorban a fejlődő város zöldövezeteinek növelésére irányuló törekvésekkel magyarázható. 114 A 19. században a számadások többször említenek faültetéssel, gondozással kapcsolatos kiadásokat. 115 Mégis, a város és a domb közötti rész meglehetősen sivár, még fasort sem telepítettek az út mellé. Maga a kápolna környéke sem volt dús vegetációval körülvéve, ami a művelési ágakból - kaszáló, gyümölcsös, szőlő - érthető is. A század utolsó évtizedére számos utat fásítottak, jórészt társadalmi alapon, így a kálváriához és a jégpincéhez vezető utat is. Parkosították a kálvária környékét is. lic 1896-ban kezelte meg a Szépítő Egyesület a Millenáris park (ma Tanácsköztársaság liget) és a Szent István park (ma Jókai park) megvalósítását megközelítően mai formája szerint. Az 1898-ra kiépített két park 6000 koronába került. 117 Elkészült a víztorony 1899-ben és alatta a kioszk 1905-ben, és így a felépült kertes villákkal együtt az egész környék jellege megváltozott. Megvetették a nagyobb távlatokat nyitó zöldterületi fejlesztés alapjait is a Császtói erdőig vezető út megszerzésével, sőt egy évtized múlva javaslatot tettek az eddig a város természetes határát képező dombvonulat mögötti terület beépítésére is. 118 Mivel az újonnan alakult zárdához semmi kert nem tartozott, az utolsó remete elhaltával a karmeliták 1908. augusztus 27-én kérvényt nyújtottak be a városihoz, hogy a remetekertet és a lebontandó ház területét engedje a zárdához csatolni. 119 Kisebb módosítással elfogadták a tervet, amely alapján a ma is álló magas kerítés elkészült, s ezzel a terület véglegesen kiszakadt a kialakuló közös zöldövezetből. A kápolna körüli parkkal éppen fordított volt a helyzet. Az átadott javakat az apácáknak kellett fenntartani, s ez, úgy látszik, nagy terhet jelentett számukra. Még ugyan122