Vas megye múltjából 1982 - Levéltári Évkönyv 2. (Szombathely, 1982)

Szilágyi István: Adatok Szombathely 18-19. századi életéhez

azon év március 30-án a rend főnöknője azt kérte a polgármestertől, hogy „Méltóztassék a kálvária kápolna körül elterülő parkrészt felügyelet és karbantartás szempontjából a Szent István parkhoz csatolni és minket annak gondozása ós karbantartása alól teljesen felmenteni, esetleg azon feltételeket megállapítani, melyek mellett a kért felmentést elnyerhetjük".

120 Bár a válasz nincs mellékelve, tudjuk, hogy a kérést a város teljesítette. Ezzel végleg megszűnt a kálvária önálló területe. A KÁLVÁRIA ANYAGI ALAPJA; A SZÁMADÓK A kálvária fenntartására a városnál elkülönítetten kezelt kálváriaalap szolgált. Az ezzel kapcsolatos számadások - mint azt már a bevezetésben is jeleztük - kutatásunk legfontosabb forrásai. Az iratok a Vas megyei Levéltár Szombathely város levéltára fondjában találhatók. A hivatalos jegyzék szerint

121 az 1751 és 1856 közötti időből, valójában viszont, ha nem is folyamatosan, de 1747-től 1903-ig van meg a számadási anyag. Beosztása az alábbi: Fasc. 5. N° 36 - N° 47 1747-T791 Fasc. 6. N° 48 - N° 60 1792-1812 Fasc. 7. N° 61 •- N° 70 1812-182T Ettől kezdve csak a számozás marad meg, s ez N° S8-ig (1847-1848) tart. Ezen túl az anyag számozatlan. Az elszámolások időhatárai kezdetben nem tűnnek ki. A 18. sz. végén február 25-től a következő február 25-ig vesznek egy évet, majd az utolsó években áttérnek az április 25-től (Szt. György utáni nap) való elszámolásira. 1806-ban január i-től december 31-ig, később megint április 25-től számolnak. 1852-1853 az első, amikor november i-től indítanak gazdasági évet. A január i-től december 31-ig tartó elszámolást egyértelműen 1883-ban találjuk meg először, s ettől kezdve a rendet legfeljebb a számadó halála, vagy más különleges esemény zavarja csak meg.

122 A számadások nyelve kezdettől fogva magyar, a számlák többsége azonban német. Ez jól tükrözi az 1710 utáni iparosréteg származását. Magukban a számadásokban kezdetben , külön lapon szerepelt a Perceptio ^bevétel) és az Erogatio (=kiadás). A „bevétel"' szó először 1828-1829-ben fordul elő. .Az első együttes elszámolás 1845-1846-ban található bevétel és kiadás rovatokkal. Az elszámolásokat mindig váltóforintban tüntették fel, az eltérésűket külön jelezték. 1850ben baláljuk először nyomát az adófizetésnek.

123 1866-ban jelenik meg a tűzkár elleni biztosítás, s ez a kiadás azóta folyamatosan megtalálható. A kálváriaalap keletkezéséről, az alapítókról nem maradt írásos adat. A kor általános felfogásának megfelelően elsősorban ebből kellett a fenntartási költségeket fedezni. A már a legelső fennmaradt számadásokban is szereplő összeghez folyamatosan újabb - általában 5-10, ritkábban 50-100 forintos - adományok járultak. Jelentős volt a polgár taxából

124 a kálváriára eső összeg. Erre a bevételre a számadásokban viszonylag későn, először 1823-1824-ből találtunk adatot.

125 Már korábban is fizettek erre a célra, i8nnben 3 forintot,

120 1818-tól 10 forintot.

127 Az 1861-1862. évd számadásban már ilyen tétel nem található. Jövedelmet jelentett az alapból adott kölcsön kamata, a kálváriához tartozó földek bérbeadása, az épületek körül begyűjtött széna eladása s néhány más apróság is, mint a remeték kéregetése, vagy a perselypénz. Az aránytalanul nagy - főképp építési - kiadásokhoz ez a szerény jövedelem kevésnek bizonyult. Ilyenkor a hiányt gyűjtéssel pótolták, amint arról már korábban tettünk említést az 1818. és az 1821-1822. évi események kapcsán. A kálváriaalap vagyona meglehetősen változó volt, jóllehet a pénz romlásával 123