Vas megye múltjából 1982 - Levéltári Évkönyv 2. (Szombathely, 1982)
Szilágyi István: Adatok Szombathely 18-19. századi életéhez
A remeteség új lakója Krikker Lőrinc volt. 72 Korábban a piaci kápolna harangozójaként működött. Mint ilyen kért engedélyt a városi ispotályba« való lakásra 1813. ápr. 21-én, 28 1814. júl. 20-án pedig arra kérte a várost, hogy Szabó Anna rab személyt, ki a magisztrátus tömlöcében raboskodik, feleségül vehesse. 92 ö az első „kálvária harangozó", aki a várostól 30 forint fizetést kapott. 30 Nős ember volt, felesége Taibel Anna. 31 Foglalkozása kőműves. 66 éves korában halt meg. 1828. május 29-én. 32 Özvegye az 1828-1829-es számadás szerint még megkapja évi bérét. Beteges ember lehetett, mert már 1819-ben azt írták róla, hogy „magával tehetetlen". 33 Három árvát hagyott hátra. Az egyik inas, „a másik pedig ministraló gyermek" volt, a harmadik valószínű leány. Érthető, hogy az özvegy, aki szintén öregnek és tehetetlennek írja magát, gyakran kérte a város támogatását. Kapott is évi 20 forint szálláspénzt, hiszen férje „...ezen Nemes Várost mint harangozó több 23 esztendők által szüntelen híven szolgálta .. ." 34 Krikker halála után hárman is pályáztak a szombathelyi remeteségre: a már említett Balog István 1828. június 18-án, egy másik csepregi remete, Kováts István jún. 15én, Hirschbook György, aki a szombathelyi domonkosoknál szolgált, máj. 31-én. AÍ utóbbinak nem lehettek esélyei, mivel a város a temető bővítése miatt feszült viszonyban volt a szerzetes ékkel. 1828. Szent Jakab hava (július) 12-én Kováts Istvánt (akit a számadások Kováts Imrének neveznek) fogadták fel azzal a kikötéssel, hogy engedély nélkül senkit nem vehet maga mellé. Hogy a három pályázó közül ő nyerte el a remeteséget, annak fő oka az volt, hogy Farkas Károly csepregi plébános, Pozsony és Sopron vármegyék táblabírája volt a támogatója. 1828. jún. 18-án kelt latin nyelvű leveléből és pártfogó ltja kérvényéből az alábbiakat tudjuk róla: A Veszprém megyei Bársonyos helységből származott. 10 évig molnár mesterséget űzött, a malom kereke azonban elkapta jobb kezét és összeroncsolta. Meggyógyulva útlevéllel ellátva Rómába zarándokolt. Itt a Sz. Kozma és Dámján bazilika mellett fekvő ferences kolostor provinciálisánál - más remetékhez hasonlóan - beöltözött a ferences harmadrend ruhájába, és talán próbaévét is ott töltötte el. Hazajövet 1821-ben fogadták fel a csepregi remeteségbe, de a remeték feloszlatása miatt világi ruhában járt. A Nagyasszony templomnak 7 évig volt példás életű gondviselője. Kéregetéssel tartotta fenn magát. 35 A számadásokban először 1828/29-ben fordul elő a neve. Ekkor félévre 15 forint bért kapott. Ettől fogva semmi lényegeset nem tudunk róla. Utoljára 1829-1832-ben találjuk meg az elszámolásokban. 1833-ban elbocsájtását kéri a remeteségből/ 56 mert egészsége naponkint való fogyatkozása és a sok zavarás miatt lelki nyugalom elnyerésére, és egészsége helyrehozására máshová akar költözni. A kérvénye melletti „testimoniális levél" fogalmazványa 1853. Mindszent hava (október) 16-án kelt. Ötévi jó viseletének tanúsítványával indítja útjára a város. Ujabb helyét nem sikerült megtudnunk. Stirling Ignatz „Kálvária templom vigyázó" értesülve Kováts szándékáról, 1833. okt. 19-én adott be kérvényt a remeteség elnyerésére. Néhány évig ugyanis együtt lakott Kováts Istvánnal, és annak szolgálatát nagyobb részt Ő teljesítette, de egyébként is öreg napjait magányosságban szándékozik eltölteni. El is nyerte az állást Hirschbock György előtt, aki okt. 17-i folyamodványa mellé Újvári László domonkos prior levelét is mellékelte, de akinek ez az ismételt próbálkozása is eredménytelen maradt. 37 Először az 1833. júl. 29-től 1934. ápr. 25-ig terjedő időre kapott fizetést. A Bőleféle egyházlátogatás is (1841. jún. 14.) név szerint említi. Német ember volt, amint az egyik aláírásából kiderül. Járandóságát folyamatosan kapta, de egyéb adatot a számadások nem őriztek meg róla. Az utolsó elismervényt 1844. okt. i-én írta alá. 38 1845. márc. 28-án halt meg, 85 éves korában. A szombathelyi köztemetőbe temették. 39 Te117
