Vas megye múltjából 1982 - Levéltári Évkönyv 2. (Szombathely, 1982)
Szilágyi István: Adatok Szombathely 18-19. századi életéhez
metési számlái 1845. márc. 31-i keltezésűek. Anyakönyvi bejegyzése szerint özvegy volt. Feleségéről nincs adatunk, valószínű, a remeteség elfoglalásakor már nem élt. Graf (Gróf) Jánost kálvária harangozónak „ . .. többek által folyamodások következtében .. ." 1845. ápr. 5-én vették fel/' 0 Járandóságát először az 1845. évben kapja. 1852-53-ban még az ő nevét találjuk. Rozenberger nevű harangozóról a számadások egyetlen kitételben emlékeznek meg. „Eladott partikáibúl bé jött, és reája fordétott költségek megtérittéséből maradt... 6,-". 41 A halotti anyakönyvi másolat nehezen azonosítható. E szerint 1861, szept. 14én, 68 éves korában halt meg. Neve Ivan Rozenberger (?). 42 Stocker Mihály „Kálvária szolga" 1861. decemberi és 1862. január havi bérét fizetik ki elsőként. Elismervénye aláírásából is látszik, hogy német/'* 5 Tolnai Ferencet 1869-ben veszi fel a város a kálvária szolgálatára. A számadások nevét nem tartalmazzák. Fizetést azonban kapott. Felemeléséért folyamodott a városhoz, de az 1873. márc. 5-én elutasította kérelmét. 44 Stancsics Ferencz templomszolga Hegyfalun született. Felesége Pintér Rozália volt. A számadások szerint először 1883 első negyedében kapott bért. 45 Amikor a kálváriát és vele együtt a remeteséget is átadta a város a karmelitáknak, kikötötte, hogy eltartásáról haláláig gondoskodjon a rend. 46 1908. augusztus 9-én délelőtt halt meg végelgyengülésben 93 éves korában. Vele Szombathely utolsó remetéje szállt sírba. 47 Á szombathelyi remeték - mint ferences harwiadrendiek - megélhetését a 18. században a ferences kolostorokéhoz hasonlóan a gyűjtés, koldulás biztosította. Ez változatos sikerű lehetett, mert első adatunk szerint 1747-ben keveset kapott a remete, a számadó kipótolta, 1748-ban viszont a költségein felüli pénzt, 70 krajcárt kézhez adott. 48 1805-ben a számadó 1 forintot kölcsönzött a remetéknek, mivel azok „nagyon megh szükölteöttek .. ." 49 Az 1817-1818. évi elszámolásban szerpel először a harangozónak fizetett évi 30 forint bér. 50 Ez, úgy látszik, általánosan vele járt a remeteségek átalakulásával. Ennyi volt az évi bére pl. a kőszegi kálváriái remeteséget betöltő Franz Mayernek is. 51 Az 1823-1824-es évben egy pár új csizmát vettek a harangozónak, s később is a 19, sz.ban vagy egy pár csizma, vagy fejelés a kiegészítő juttatás. A 20-as éveidben kap először egy köböl tiszta búzát ostyasütésre a remete. Ezt később gyakran 5 forinttal váltotta meg a számadó. Alkalmi segítséget is nyújtott nem egyszer a város a remetéknek. Krikker Lőrincnek pl. tűzifát adtak, 52 máskor viaszgyertyát, 5 ^ Akari remete minden hétre egy fél kenyeret kért. 54 Kisebb adományok is könnyítettek gondjaikon. 55 Haragos Judit 100 forint kamatát hagyta a mindenkori remetére, s így azok az 1828-1829-től évi 6 forintot kaptáik hivatalos járandóságukon felül. 50 1896-ban 65 forint az éves illetmény, 57 igoo-ban s később is 202 korona, 58 amiből negyedévenkint 18 koronáért fát adott a város, a többi készpénz. A remeték a kálvária kápolnától délre épült épületben laktak. 59 Valószínű, ez már a 18. sz. elején készülhetett, mert keletkezéséről semmi későbbi adat nem beszél. Talán eredetileg szőlőhegyi pincének épült, s adományként került a remeték használatába a hozzátartozó kerttel együtt. A Szily-féle vizitáció szerint az épület a város költségén készült. Két szobából, konyhából és éléskamrából állt. Bőle András szombathelyi plébános kézirata a Herzain-féle vis can. részére azt mondja, hogy három szobát, konyhát és kamrát foglal magába, tehát elég tágasnak mondható. 00 Ugyancsak három szobát és konyhát említ a Bőle-féle egyházlátogatás is (1841. jún. 14.). Az 1856-1857. évi leltár szerint „áll két szobából, egy konyhából, faraktár, padlás és a hozzá tartozó házi kertből". Képét az 1822-ben készült metszet és t Budapesti Látogatók Lapjában szereplő rajz őrizte meg számunkra, 01 118
