Vas megye múltjából 1976 - Levéltári Évkönyv 1. (Szombathely, 1976)

Bariska István: Küzdelem az ausztriai zálogon levő Kőszeg városa és az uradalom között a 16. század derekán

tói nyerte el 1545- december 12-én. Akkor félreérthetetlenül tisztázták a szabad be- és kiköltözés (ain freyer Zu-vnd Abzug) minden feltételét, és ennek adminisztrációját a város hatóságához kötötték.

199 II. Miksa rendelkezésére kiadott és a telekkönyvi jog védelmére vonatkozó articulust a zálogbirtokos rendkívül érzékenyen utasította vissza; úgy vélte, hogy az alapjában sértette az urbáriumot, hiszen sok földet vont el tőle, a város pedig a polgárfelvétel ürügyével

200 igen sok idegen embert engedett be Kőszegre. Ez a nyilatkozat igen fontos annak igazolására, hogy az udvar lényegében a telepítési politika érdekében tett engedményeket az uradalomnak a várossal szemben. Lényegében az elszámoltató bizottságnak is eszerint kellett felmérnie 1569-ben a lehetőségeket. Nem véletlen, hogy neuhofi Jurisich Ausztria érdekeire hivatkozott. Következtetését ugyanis akként foglaltuk össze, hogy ezúttal nem egyszerűen az uradalmat érte sérelem, hanem a Vatterlanndt-ot, a tartományt is, amelynek képviseletét az uradalom látta el itt a kőszegi térségben. Dauchner szerint a telekkönyvi joghatóság megragadása az uradalom törekvéseinek győzelme lett volna, különben kicsúszik a polgárság fölötti iurisdictios jog is a város kezéből.

201 10. Kőszeg városának önkormányzati jogai a szerződések tükrében Az ejső fokú joghatóság gyakorlatának ilyen formán nem lett volna értelme. Ennek azonban további következményei lettek volna az önkormányzati jogok gyakorlását illetően. Már Christoph Teufel is azt követelte 1551-ben, nevezetesen tervezetének utolsó pontjában, hogy a megválasztandó kőszegi bírót a város neki bemutatni és megnevezni köteles. Lényegében ezt ismételte meg neuhofi Nicolaus Jurisich is az 1568-as szerződés előtt benyújtott 14 pontos követelésében is. Ismeretes, hogy az újonnan választott bíró, kimutathatóan 1568 óta, megválasztása után királyi jóváhagyásra és eskütételre Bécsbe volt köteles utazni. Az alsó-ausztriai kormányszéktől esküje ellenében átveszi „Paan und Achtbrief"-jét,

202 amelynek birtokában a bíró hivatalviselése idejére a halálos ítélet kimondásának és végrehajtásának jogát gyakorolhatta.

203 Az 1569-1572 közötti időszakban nemcsak a városra, hanem az uradalomra is kiterjedt az érvénye. A város törvényszéke tehát rendelkezett mindazon jogosítványokkal, amelyeket a korabeli felfogás a iurisdictio minor és a iurisdictio maior (Niedergericht és Hochgericht) illetékességébe utalt. Közülük azonban csak a Hochgericht-tel, azaz pallosjoggal rendelkező törvényszékek hajthattak végre halálos ítéletet. Kőszeg esetében ez is az alsó-ausztriai kormányszék jóváhagyásához volt kötve. Ennek alapján az ún. köztörvényes bűntettekben, a gonosztevők ügyében (in Malefiz)

204 Kőszegen és a kőszegi uradalomban a város törvényszéke volt illetékes az ítélethozatalra és az ítélet esetleges végrehajtására. Gyakorlatilag ez azt jelentette, hogy bárhol az uradalom területén elfogott gonosztevőt kihallgatása után három napon belül kötelesek voltak a városnak átadni, amit persze az uradalom joghatósága, törvényszéke, a Landgericht nem fogadott el.

205 Ezért indította meg támadását a város első fokú joghatósága ellen. A Landgericht és a Stadtgericht ilyen szembeállítása mögött tulajdonképpen a pallosjog elvitatása áll. Az volt a kérdés, hogy a büntetőbíróságnak ezt a nem kis jogkörét a város avagy az uradalom gyakorolja-e ebben a térségben. Tekintettel arra, hogy ez a iurisdictio minor jogkörét eleve feltételezte, ezért választotta neuhofi Jurisich a támadásnak azt a módját, hogy a város telekkönyvi joghatósága jogának megkérdőjelezésével tulajdonképpen az első fokú joghatóságát igyekezett tartalmatlanná tenni. 8j