Vas megye múltjából 1976 - Levéltári Évkönyv 1. (Szombathely, 1976)

Bariska István: Küzdelem az ausztriai zálogon levő Kőszeg városa és az uradalom között a 16. század derekán

Nem véletlen tehát, hogy a telekkönyvi hatósági jog. a telekkönyvvezetés joga (Grundt obrigkhait vnd grundtpuechs gerechtigkhait) és a városi törvényszék kapcsolata elemzésekor kísérelte meg Paul Dauchner megfogalmazni a iurisdictio maior jogának kérdését is. Véleménye szerint a város a pallosjogot a király nevében gyakorolja, tőle is kapta, a zálogbirtokos közbejötte nélkül.

200 Ebből következik, hogy ahol a iurisdictio maior megvan, ott meg kell lenni a iurisdictio minor jogának is, tehát a telekkönyvezés jogának is. Ezért jött jól a Forintos-Kersner per során keletkezett bizalmatlansági indítvány az uradalom számára, hiszen csaknem sikerült bebizonyítani, hogy a város elfogult törvényszéke nem képes ellátni a törvénykezési feladatokat. Alapjában véve azonban az uradalomnak nem sikerült elérnie, hogy a város polgárait az uradalom joghatósága alá vesse. A nevezetes szerződések is csak annyit engednek meg, hogy a város köteles bemutatni és megnevezni leendő bíráját az uradalomnak, mert ettől függ a kormányszék jóváhagyása. Láttuk azonban, hogy ezt sem sikerült keresztülvinnie. Maga a Hochgericht vitatása továbbra sem szűnt meg. Az 1580-as években, Nádasdy Kristófné, Choron Margit zálogurasága idején Locsmánd központtal újra fellángolt a vita, amelynek kapcsán Istvánffy Miklós, nádori helytartó kénytelen volt tanúkihallgatást elrendelni a vasvári káptalan útján.

207 Az 1580-as évek elején Choron János Locsmándot játszotta ki Kőszeggel szemben a Landgericht megszerzéséért. Az uradalom falvai fölött illetékes Landgericht és Kőszeg Hochgericht-je között folyó vita 1589-ben Nádasdy Kristófné Choron Margit idején ellenkező előjellel újult meg. Egy rövid időre neuhofi Jurisich kapta meg a város felett az első fokú fellebbviteli jogkört. Ezzel magyarázható, hogy Kádas Imre fellebbezése egyik hagyaték perében 15 70. április 7-én az uradalom törvényszéke elé került.

208 Máskor pedig egyéb ügyekben poigárvagyont foglaltatott le az uradalom a bírónak járó illeték kifizetése céljából. Az 1568-as szerződés még nem rendelte a polgárok fellebbezési ügyeit az uradalom Landgerichtje alá, ezt a jogot a kormányszék tartotta fenn magának. Az 1571-es szerződés azonban fellebbviteli fórumként első fokon az uradalmat, s csak másodfokon jelöli meg a kormányszéket és a kamarát a város számára.

209 Rendkívül tanulságos a város magatartása a kegyúri jog (Vorschlagrecht, Lehensgerchtigkeit) kérdésében. Amikor 1569 novemberében az elszámoltató bizottság és az uradalom közös, a városra vonatkozó határozatait első ízben a városnak küldte, lényegében még nem alakult ki semmiféle álláspont Kőszeg védelmében. A választ meglehetősen elsietve adta meg Paul Dauchner.

210 A bizottság ugyanis kifejezte véleményét, hogy az egyház számára fenntartott javakat a városban minden tekintetben alkalmas pap, méghozzá keresztyén pap megszerzésére és eltartására kell felhasználni, akit megerősítés céljából az uradalomnak kell bemutatni. Az idős és beteges Michael Alz plébánosra nem lehet már komolyan számítani. Nincs megelégedve a város Semlyén Simonnal sem, aki ráadásul nem beszéli jól a német, sőt a soproni próbabeszéde sem sikerült.

211 Ez volt az a pillanat, amikor a német és a magyar felekezetek szétszakadtak. Paul Dauchner és a kisebbséget alkotó, de rendkívül erős német városvezetés joggal okolható az eseményekért. Válaszában nem is azt nézte, hogy az uradalomnak tulajdonképpen mennyi joga van arra, hogy a város plébánosválasztásába beleszóljon. Egyszerű kompromisszumot ajánlott fel; éljen az uradalom ezzel a jogával, ha élni akar, a városnak (sic)! egyetlen kérése van, hogy az új pap német legyen.

212 Ezt nevezte Paul Dauchner megfelelő biztosítéknak (genügsame Caution) a Vorschlagsrecht átengedéséért, majd hozzátette, hogy amíg a városban a törvényszék (das Gericht) német kézben van, addig német tanító és lelkész felvételeit kell megengedni. Az, hogy a városi hatalom a német kisebbség kezében volt, rendkívül elfogulttá M