Vas megye múltjából 1976 - Levéltári Évkönyv 1. (Szombathely, 1976)
Bariska István: Küzdelem az ausztriai zálogon levő Kőszeg városa és az uradalom között a 16. század derekán
Érdekes volt egyébként Dauchner taktikai lépése: nemcsak az oklevelek bizonyító erejére hivatkozott, hanem a hosszan tartó birtoklás (in Langwirdiger prescribierter posses sein) elvét alkalmazta. Azt hangsúlyozta, hogy ha nem álltak volna rendelkezésére Kőszeg oklevelei, határlevelei, ez a körülmény egymagában is a város javára döntené el a kérdést. 194 Ennek a vitának két alapvető célja volt. Az egyik az, hogy az uradalom korlátozások nélkül szerette volna magának biztosítani a kőszegi erdőket, amelyekből egyébként jó minőségű épületfát (Baunholz) termeltetett ki. Valóban volt ilyen gyakorlat, amikor komoly építkezések folytak Jurisich Miklós idején a váron és a városfalakon egyaránt. Ekkor a városi erdők közös használata megengedett volt. 193 Az uradalomnak a másik célja az volt, hogy megszervezze a városi és a polgári ingatlanok fölötti telekkönyvi hatósági jogot a vele járó összes jövedelemmel és jogosítványokkal (Grundbuchgerechtigkeit). Ez a jog azonban már a legközvetlenebb kapcsolatban állott a város első fokú joghatóságával. A kétféle kérdés lényegében egy s ugyanaz a kor felfogása szerint: „Első fokú törvénykezési jogunk a polgárság felett egyben házaik és telekingatlanaik fölött joghatósági illetékességet jelent, amennyiben azok a város határán belül (in vnnsern Burgfridt) és birtokhatárainkon innen fekszenek (zwischen vnnsern hottern gelegen)". 19 '' Ez pedig azt jelenti, hogy a város határaira vonatkozó revíziós törekvések a iurisdictios jog kétségbevonásával járnak együtt: „Aki az első fokú törvénykezési jogot gyakorolja, az rendelkezik a telekkönyvvel, s aki a telekkönyvet vezeti, azé a joghatóság" - érvelt Dauchner a kormányszékhez felküldött véleményében. A felismerés, hogy a commissio magatartása egyértelműen városellenes, megszabadította Kőszeget egy végzetesnek tűnő félreértéstől, nevezetesen, hogy a kamarai bizottság valóban elfogulatlan. Jellemző, hogy a város a vita során hosszú ideig nem reflektált olyan lényeges kérdésekre, mint a polgárvagyon zárlatával és leltárával (Spcr vnnd Inventierung) kapcsolatos uradalmi igények, és nem tudott mit kezdeni ezzel az igénnyel sem, hogy neuhofi Jurisich részt kért a városban folyó adás-vételi ügyletek ellenőrzéséből is. 197 Hosszú, csaknem reménytelen vita kezdődik erről a kérdésről. A telekkönyvezési jog ugyanis közvetlen felügyeletet biztosítana az uradalomnak a polgárok szabad költözködésében, a ház- és telekingatlanok változásában. Minthogy Kőszegen is ingatlanhoz volt kötve a polgárjog elnyerése, az ingatlanok nyilvántartásán, szerkezetének a városon belüli alakulásán keresztül az uradalom, s ezzel Bécs közvetve befolyásolni tudta a kőszegi betelepedést, be- és elvándorlást. Az udvar ugyanis úgy látta, hogy a településnek, a polgárság összetételének kialakulásában egyedül az uradalom, személy szerint neuhofi Nicolaus Jurisich, az uradalom osztrák zálogbirtokosa a garancia. Amikor Károly uralkodó főherceg (regierender Fürst) közbenjárására II. Miksa 1570. július 10-én Kőszegre nézve bizonyos értelemben kedvezőbb utasításokat adott ki, 198 leginkább az uradalom volt meglepődve. Főleg azért, mert a commissio nem holmi illúziókkal kecsegtette, II. Miksa resolutiója ezt megerősítette, ez utóbbi rendelkezésében azonban némileg változtatott elhatározásán. II. Miksa meghagyta ugyanis Kőszeg kezén az elhalt polgárok hagyatékának leltár felvételi jogát és az árván maradt gyermekek gyámügyének (Begerhaburg) kezelését. Ez a lépés a város első fokú joghatóságának elismerését, megerősítését jelentette. Ennek a felügyeletét (Aufsehen) azonban az uradalomra ruházta. Ami azonban a polgárok szabad költözködésének ellenőrzését iliette, különösen heves tiltakozást váltott ki a többet remélő zálogbirtokosokból. A császár leirata ugyanis a városnak hagyta az ezzel kapcsolatos adminisztrációt is, vagyis a ház-, telek- és földingatlan változásainak bejegyzését. Ezt a jogát a város még I. Ferdinánd84
