Vas megye múltjából 1976 - Levéltári Évkönyv 1. (Szombathely, 1976)
Bariska István: Küzdelem az ausztriai zálogon levő Kőszeg városa és az uradalom között a 16. század derekán
csak a kőszegiek kézifegyvereit akarta a várba gyűjteni. 13 Még 1550 januárjában is sürgette a kőszegi bírót, hogy a szószékről nyilvánosan hirdettesse ki az erre vonatkozó uralkodói mandátumot. 14 Jóllehet az udvar eltekintett ettől a kényszertől. Belátta, hogy az alsó-ausztriai tartomány területén fekvő községek és a magyar határszélen álló Kőszeg között a védelem szempontjából is nagy különbség van, Teufel azonban hajthatatlan volt. 15 51. január 21-én egyfajta szerződéstervezetet készített a vártartomány és a város közötti viszony rendezésére. 15 Az akkor már zálogbirtokos Teufel magának követelte a kőszegi polgárok fegyverhasználati jogának ellenőrzését, a városi puskapor- és fegyverraktár kulcsát. 16 Egyúttal csaknem teljes rendelkezési jogot formált az uradalom számára a város felett: az uradalom joghatósága előtti feltétlen engedelmességet a polgárok részéről éppúgy megkívánta, mint azt, hogy akarata ellenére sem a bíró, sem a tanácsnokok megválasztására nem kerülhet sor Kőszegen. 17 Teufel nem kapta ugyan meg a várkapitányi tisztséget, de mint zálogbirtokos területileg illetékes felsőbbségnek (Obarkait) tartotta magát, s nemcsak a város védelmi képességének, hanem önkormányzati életének a felügyeletét is felvette követelései közé. Ezért tartott a város neuhofi Nicolaus Jurisich esetében is a várkapitány előjogaitól. Jurisich unokaöccse a Hauptmann tisztségét is megkapta. Ennek egyik magyarázata abban van, hogy nagybátyja, Jurisich Miklós igen nagy összegeket invesztált a saját jövedelmeiből Kőszeg várába. 18 Az építkezések a bécsi kamarát terhelték volna, de ez erre képtelen volt. így azonban annyira eladósodott Jurisichnak, hogy amikor 1547. augusztus 2-án Hans Weispriach megváltotta a kőszegi uradalom zálogát, 19 a várat magát tulajdonjogilag a Jurisich-örökösök kezén hagyta, igaz, annak minden terhével együtt. 20 A várkapitány neuhofi Nicolaus Jurisich fennhatósága a rendkívüli állapotok idején egyértelmű, maga az uralkodó is számít erre. A tisztséggel járó hatáskört azonban ő is túllépi, elsősorban mint földesúr. Ez az oka annak, hogy a város mielőbb szeretné önállósítani védelmi szervezetét. A várkapitánysággal járó hatáskörrel ugyanis legálisan mindig módja volt beavatkozni a zálogos földesúrnak a város ügyeibe, autonómiájába. Jellemző Hans Weispriach levele, amelyet neuhofi Nicolaus Jurisichnak írt a tanács által bebörtönzött s boszorkányperbe fogott Forintos Mátyás védelmére. 21 Hans Weispriach ugyanis nem mint zálogbirtokost, hanem mint a vár kapitányát kereste meg Jurisichot azzal, hogy a kapitánynak joga van isten és ember előtt a várost arra utasítani, hogy tartsa magát a törvényes eljáráshoz. 22 Ez a várkapitány tisztségének jelentőségét húzza alá. Paul Dauchner, 23 aki iskolamesterként, jegyzőként, majd városbíróként igen hosszú ideig szolgálta a várost, egyik 1570 márciusában szerkesztett vitairatában 24 a várba járó városi szolgáltatásokról megjegyzi, hogy azokat nem földesúri szolgáltatásként, hanem a mindenkori várkapitánynak járó évi járandóságként kell felfogni. 20 Erre egyébként azért volt szükség, mert Jurisich a várossal szemben földesúri szolgáltatásokat kívánt. A várkapitányság intézménye királyi tisztségviselőt faragott a magánföldesúrból. Ez utóbbi hatalmát igen naggyá növesztette itt a kőszegi uradalomban, sok tekintetben a város kárára. Különös módon állította szembe a két különböző jogállású képződmény, az uradalom és a város érdekeit. Egyben szétrombolta a kamarának a Bécs irányítása alatt egységesítendő záloguradalomhoz fűződő reményeit. Ezért hangsúlyoztuk, hogy a város 16. századi története csak az uradalommal való kapcsolata feltárásával érthető meg. 63
