Vas megye múltjából 1976 - Levéltári Évkönyv 1. (Szombathely, 1976)

Bariska István: Küzdelem az ausztriai zálogon levő Kőszeg városa és az uradalom között a 16. század derekán

2. Az alsó-ausztriai kormányhatósági és rendt befolyás növekedése. Az uradalom közvetítő szerepe Az 1491-es szerződés államjogi értelemben nem tette kétségessé az elzálogosított terület Magyarországhoz tartozását.

20 Az alsó-ausztriai központi és rendi hivataloknak való alávetettsége azonban gyakorlatilag megvalósult. Ezzel egyidőben, lényegében még Mohács előtt szakadt ki a magyar királyi és rendi szervek hatalma alól. 1526 után a magyar rendi országgyűlések karolták fel az elcsatolt országrész ügyét,

27 de szinte teljesen eredménytelenül. Először azért, mert a magyar diéta Kőszeg problémáját Erdődy Péter magánjogi követeléseként vetette fel.

28 Az egész nyugatmagyarországi zálogterület problémájának egységes szóvátétele már sokkal szerencsésebb volt. Ezzel ugyanis kialakulhatott egy bizonyos értelemben egységes közjogi felfogás az ausztriai zálogon levő nyugat-magyarországi területek visszacsatolásának szükségességéről,

29 továbbá a hadviselés céljára szolgáló magyar rendi és kamarai jövedelemforrások jelentős hányadának kieséséről,

30 a tartománybeli zálogbirtokosok és várkapitányok erőszakos határrevíziójáról,

31 a győri püspökség tizedeinek jogtalan felhasználásáról,

32 a hazán belüli otthonkeresés kényszeréről,

33 egyszóval a zálogosítás teremtette magyar közjogi és magánjogi sérelmekről. Százados elintézetlen üggyé duzzadt mindez a magyar országgyűléseken. Bécs meglehetősen könnyen kivédte a rendek kérését, mondván: az uralkodónak nincs módja egyedül eldönteni Nyugat-Magyarország ügyét, hanem a kérdést Alsó-Ausztria rendiéivel kell megtárgyalnia.

34 A magyar rendi törekvésekkel szemben megnyilvánuló elutasító álláspont részben taktika volt az udvar részéről, részben a felelősség egyszerű áthárítása. Ezzel ugyanis tovább tartott a gazdag nyugat-magyarországi harmincadheiyek, mint amilyen a magyaróvári is volt, s egyben jövedelemforrások kivétele a pozsonyi kamara kezeléséből.

35 Azzal, hogy az alsó-ausztriai kamara kezelte a magyaróvári főharmincadhivatalt és filiáit, valamint a soproni harmincadhivatalt és filiáit, Bécs közvetlen irányítása alatt tarthatta a század közepén kibontakozó aránylag nagy volumenű kőszegi élőállatkereskedelmet is.

36 Ebben az időszakban a város legnagyobb jövedelme éppen ebből származott. A vállalkozásban részt vevők igen jelentős kereskedelmi tőkét halmozhattak fel a 16. század közepére Kőszegen. Az alsó-ausztriai kamara a szabadalmak monopolizálásával,

37 valamint a harmincad- és vámhelyekkel folytatott politikájával

38 az udvar számára rendkívül fontos eszköznek bizonyult, hiszen ezen keresztül hatásos módon tudta befolyásolni tőkeképzését és a város belső fejlődését. A nyugat-magyarországi kamarai jövedelemhelyek az 1548-as utasítással udvari pénzügyi hatóságok kezére kerültek. Kőszeg szempontjából ez azt jelentette, hogy fejlődését e három évtized legjobban biztosító üzletében is teljesen ki volt szolgáltatva az udvar befolyásának. I. Ferdinánd nem túlzott, amikor a magyar diéta követelései elől a tartományi rendekre hivatkozva tért ki. A nyugat-magyarországi zálogterületeken az udvar kénytelen volt megosztozni a tartományi rendekkel. Befolyásuk mértéke az erőviszonyokon múlott. A város viszonya az alsó-ausztriai rendekhez rendkívül ellentmondásosan fejlődött. 1524-ben egy pillanatra úgy tűnt, hogy Kőszeg tartományi közjogi tényezővé válik. A november 14-re meghirdetett tartományi gyűlésre Kőszeg is meghívót kapott, de ezt az alsó-ausztriai kancellária igazgatója (Verwalter der Niderösterreichschen Canzlei)

39 visszautasította. Az indoklás az volt, hogy a nagy sietségben (sic!) nem gondolt a kancellária arra, hogy Kőszeg a maga adóit az alsó-ausztriai udvari pénzügyi hatósághoz fizeti be, nevezetesen az udvari fizetőhivatalba (Vitzdombambt), a hadiadót pedig az udvari hadifizető hivatalba (Huebambt). 6í