Vas megye múltjából 1976 - Levéltári Évkönyv 1. (Szombathely, 1976)

Bariska István: Küzdelem az ausztriai zálogon levő Kőszeg városa és az uradalom között a 16. század derekán

állásúak voltak. Furcsa módon a várnak (Schloss, Geschloss, Burg) is megvolt a maga külön funkciója és jogosítványa, amely nem volt kizárólagos összefüggésben az uradalommal (Herrschaft), mint ahogy a várossal (Stadt, Statt) sem. Ebben a különállásban nem is a város és az uradalom közt fennálló különbségek voltak szembetűnőek. Kőszeg ugyanis királyi városi jogállást örökölt a 15. századból. Az uradalom joghatósága, a földesúri hatalom alól való kivételét akkor is megőrizte, amikor alzálogjogon zálogbirtokosok kezére jutott. Talán ennél is érdekesebb a vár és az uradalom jogi helyzete 1547-1556 között Jurisich Miklós halála után néhány évvel a kőszegi uradalmat Hans Weispriach, majd Cristoph Teufel ausztriai zálogbirtokosok kapják zálogba az alsó-ausztriai kamarától. Az uradalom eddigi központját, a kőszegi várat azonban a Jurisich-örökösök kezén hagyta az osztrák udvar. I. Ferdinánd kamarája ugyanis oly mértékben adósodott el személy szerint Jurisich Miklóssal szemben, hogy kénytelen volt az adósság törlesztéseképpen Kőszeg várát a Jurisich család számára biztosítani. így állt elő az a különös helyzet, hogy Kőszeg városa, vára és uradalma egymástól elkülöníthető jogosítványokkal rendelkezett. A kamarai hivatal ezért külön-külön corpusként emlegette a zálogosoknak adott bérleti szerződésekben (Bestandbrief) az uradalmat és tartozékait, Kőszeg várát és városát. Semmiképpen nem jelentette a megkülönböztetésnek ez a módja azt, hogy az önálló joghatóságú város autonómiájának garanciái ezzel adva lettek volna. Ragadjunk ki a sok példa közül egyet ennek igazolására ! Az említett pozsonyi békeszerződésben I. Miksa kötelezte magát arra, hogy az elzálogosított területeken fekvő várakban olyan kapitányokat és várnagyokat (Hauptleute, castellanos) alkalmaz, akik a szomszédokkal békében és barátságban élnek, s a győri püspökség jogait nem sértik.

0 Ez tehát azt jelenti, hogy az átcsatolt várakba a császár, illetve az osztrák főherceg által kinevezett kapitányok, várnagyok kerültek. Gyakori volt, hogy az uradalom zálogbirtokosa (Pfandinhaber) és a vár kapitánya (Burghauptmann) egy s ugyanazon személy volt, mint például Jurisich Miklós és neuhofi Nicolaus Jurisich életében. Hans Weispriach és Christoph Teufel zálogurasága idején

7 azonban ez a két dolog nem mindig esett egybe. A várkapitánynak rendkívüli állapotok idején, hadiállapot (Kriegsnot),

8 járvány (Infection)

9 alkalmával rendelkezési joga volt nemcsak a vár népe, az uradalom, hanem a város polgárai fölött is. Az 1532-es török ostrom idején a városi polgárok a városbíróval és az egész tanáccsal egyetemben a védelemért felelős várkapitánynak, Jurisich Miklósnak voltak alárendelve.

10 Harminc esztendővel később, az 1562-es nagy pestisjárvány idején is az akkori várkapitány, neuhofi Nicolaus Jurisich kapta meg az udvartól a teljhatalmat az udvarból leküldött karhatalmi és járványrcndelet alapján.

11 A császár szigorú tilalmának, miszerint tilos volt beteget látogatni, temetésekre, közös fürdőkre, vásárokra, búcsúkra, lakodalmakra járni, a városban is a kőszegi várkapitány szerzett érvényt. Sem az egyik, sem a másik esetben nem örült ennek a városvezetés, noha a körülmények miatt erre rá volt kényszerítve. A városkapitányság intézményét (Stadthauptmann) majd csak 1575-ben állítják fel Kőszegen.

12 Az aggodalmaknak volt alapja a város részéről. A 16. század állandó háborús veszélyei közepette nehéz volt eldönteni a különbséget a békésnek nevezhető viszonyok és az úgynevezett hadiállapot között. Emiatt fennállt a veszély, hogy az uradalom zálogbirtokosai ezen a címen állandósítani akarják befolyásukat a város fölött, hovatovább önrendelkezési jogai megsemmisítésére törnek. Mindez valóban bekövetkezett. Cristoph Teufel még mint az uradalom adminisztrátora 1548 decemberében az uralkodó alsó-ausztriai érvényű rendelete alapján még 62