Vas megye múltjából 1976 - Levéltári Évkönyv 1. (Szombathely, 1976)

Katona Imre: Hol állt a Manlius-féle könyvnyomda?

Ezekkel az adatokkal szemben Mohi Adolf ellenvetése, hogy Szabó Károly NémetSchützennek mondja a nyomda helyét, nem bizonyít. Mert Szabó itt helytörténeti kutatást nem végzett és könyvének kiadásakor (1879) még Sopronlövőt is Németlövőnek nevezték. Az sem helytálló bizonyíték, hogy Szalaszegi Gy. a muraszombati evang. lelkész a közeli Németlövőn és nem a távolabbi Sopronlövőn nyomtatta ki imádságos könyvét. A könyvnyomtatót akkor messzeföldön is felkeresték. Pálházi Göncz Miklós ev. püspök Győr alól Pataházáról jött el Sopronkeresztúrra több napra, hogy itt a korrektúrát végezze és új könyvét tovább írja. Abból is, hogy Manlius egyik könyvét »tótországi (horvát) uraknak« ajánlotta, még nem lehet Vas megyére következtetni. Hiszen Sopronlövőn több tótországi (horvát) úr volt Manlius körül. Itt még tót graduálból is énekeltek. Felkeresték Manlius nyomdáját még Grazból is. Ö nyomtatta a Sopront érdeklő »Flosculus Eden (Edenburg)« művecskét is. (Németújvár, 1584.) És mint élelmes utazó, könyvárus nyomtatott naptárt (Calendariom, nyomt. Siczben 1592.) és históriás újságot is (Neue Zeitung und Wundergeschicht in Gesangweis verfasset, Schützing H93-). Szabó Károly ismert nagy művében minden megokolás és indoklás nélkül tette meg Siezet Németlovőnek és tőle vették ezt át mások is. Pedig Schützen német nevű község több van hazánkban. Engem a fentebbi okok indítottak arra, hogy Manlius vándornyomdáját Sopronlövőn keressem. A szakembereket, a magyar nyomdászat történetíróit érdekelhetné ez a kérdés, de behatóbban nem foglalkoztak vele." Mohi szerint Manlius sitzi nyomdahelye a Vas megyei Lövő volt. Szerinte Szabó Károly állításán kívül még ezt bizonyítja: A 271. sz. nyomtatvány ajánlása „tótországi uraknak" szól, a 272. sz. könyv ajánlása pedig Muraszombatban kelt. A nyomda Vas megyei tartózkodását látszik szerinte bizonyítani az is, hogy a kérdéses időszakban (1592-95.) a nyomda Németújváron és Monyorókeréken működött, tehát Vas megye területén vándorolt ide-oda. Payr szerint a kis, jelentéktelen Vas megyei Németlövővel szemben Sopronlövő mint Kanízsay, majd Nádasdy-birtok már jelentősebb hely, ahová Sziget eleste után számos horvát család menekült a török elől, közöttük osztopáni Perneszi András, Bornemissza Péter irodalmi ellenfele is. Vagyis - ezt inkább csak sejteti Payr - a Sopron megyei Lövőn is laktak „horvátországi urak", akiknek Manlius egyik könyvének ajánlása szól. Payr azonban tévedett, amikor azt állította, hogy a Pernesziek Sopronlövőre menekültek a törökök elől, és itt építettek a faluban maguknak kastélyt. Ugyanis Perneszi András nem szolgálta sohasem a Nádasdyakat, hanem előbb Batthyány Boldizsár familiárisa volt, majd az 1560-as évek utolsó éveiben, a 70-es évek elején özv. Batthyány Ferencnét, Szvetkovics Katát szolgálta „titkos Íródeákként". Tehát Perneszi kastélyát alig kereshetjük a Sopron megyei Lövőn, jóval inkább a Vas megyeiben, ahol a Batthyányak birtokai feküdtek. A Pernesziek más birtokait is Vas és Zala megyékben találhatjuk. Majd azt veti Mohi Adolf szemére, hogy azért sem kereshetjük Vas megyében Manlius nyomdáját, mert míg Sopronlövő urai, a Nádasdyak a protestantizmus meggyőződéses hívei voltak ezekben az évtizedekben, a Vas megyei Lövő az Erdődy grófoké volt, akik korán elpártoltak a reformációtól. Ha valóban a korán katolizáló Erdődyek az 1590-es években a Vas megyei Lövő birtokosai, akkor vitán felül áll, hogy csak a Sopron megyei Lövő lehetett Manlius kérdéses nyomdahelye. Nézzük meg közelebbről Vas megye 16. századi dicajegyzékét, hogy Payr állítása levéltári adatokon alapul-e? 144