Vas megye múltjából 1976 - Levéltári Évkönyv 1. (Szombathely, 1976)

Katona Imre: Hol állt a Manlius-féle könyvnyomda?

nem Lövőn, hanem Németkeresztúrott telepedett le, mert 1598-ban megjelent »Summája . ..« c. könyve, már a keresztúri nyomdából került ki. Ismeretes egyébiránt az is eléggé, hogy ilyen költözködő könyvnyomtatók rendszerint az őket támogató földesurak valamelyik rendes lakóhelyén ütötték fel tanyájukat, amilyen pedig a mi Lövőnk nem volt. Szóval Manlius János az ő könyvnyomtató mesterségét Sopronlövőn nem gyakorolta, se 1592-93-ban se azelőtt, se azután, s így ez a kérdéses nyolc könyv, - egyik ké"t kiadásban - nem is került itt ki sajtó alól." Payr Sándor továbbra is kitart A dunántúli ev. egyházkerület története c. könyvében kifejtett álláspontja mellett, mint a Soproni Hírlap 1929. április 3-i cikke bizonyítja, melyben Mohi Adolfnak válaszol: (Manlius János Sopronlövőn volt könyvnyomtató Válasz a húsvéti számban felvetett kérdésre -) „Mohi Adolfnak a Szent István Akadémia r. tagjának húsvéti közleménye (Volt-e Sopronlövőn könyvnyomda?) reám hivatkozik és feleletre késztet. »A dunántúli evang. egyházkerület története« című munkámban a Laibachból elűzött Manlius János protestáns könyvnyomtatónak egyik állomáshelyét Szabó Károly jelzésétől eltérően nem a vasmegyei Németlövőre, hanem Sopronlövőre tettem. Manliusnak 1592-1593-ból való nyomtatványai a helynevet »Sicz:< szóval jelölik: »Siczben nyomtatta Manlius, Actum Syczini 1593. Gedruckt zu Schützing in Hungern« sat. Szabó Károly nem bizonyítja, hogy Sicz Németlövővel azonos. Sennowitz Adolf pedig Manlius János 98 oldalas életrajzában (Esztergom, 1902.) Siezet Weiler Emil »Die falschen Druckorte« c. műve alapján »koholt nyomdahelynek« tekinti. Ilyen ingadozók és eltérők a lövői nyomdára vonatkozó vélemények. Sopronlövőre engem ebben a kérdésben a következő okok vezettek: 1. A vasmegyei Németlövő kicsiny, jelentéktelen hely, melynek helytörténeti jelentőségéről Vas megye monográfiája is alig tud valamit. Az akkori olyan élénk és szenvedélyes egyházi mozgalmakban sem fordul elő a neve. 2. Sopronlövő, mint a Kanizsayak, majd a Nádasdyak birtoka, már jelentékenyebb hely (oppidium) a középkor óta. A lövői jobbágyok 1557. évi lajstroma szerint »Sárvárhoz tartozó«, tehát Nádasdy-birtok. A török elől sok horvát család menekült ide. Osztopáni Perneszi András 1566. írja: »Szigetvár elfoglalása után Lövőre vonultam családommal és itt kastélyt (castellum) építettem«. Sziszekről a Herbics család menekült Lövőre, felvette a Lövey nevet és Lövey Mátyás már Sopronnak volt prókátora. Már 1572. van evang. lelkésze, Musich Mátyás és 1596. tanítója, Belechich Gáspár. Iskolája, Sárváré és Csepregé mellett az elsők közül való. Jeles lelkészei közül Letenyei István esperes és Musay Gergely püspök az egyházi irodalomból ismeretesek. Manlius, a vándorkönyvnyomtató, aki könyvárus is volt, bizonyára inkább ilyen műveltebb városkát választott munkahelyéül, mint a jelentéktelen kis falut. 3. Manlius az akkori protestáns Nádasdy, Batthyány és Zrínyi grófok pártfogása alatt nyomtatta könyveit. A két Lövő közül pedig Sopronlövő akkor Nádasdy-birtok volt, akinek uradalmaiban másutt is Sopronkeresztúron, Sárvárott és Manlius özvegyének idejében Csepregen is ugyanaz a nyomda működött. Németlövő az Erdődy grófoké volt, akik korán elpártoltak a reformációtól. 4. A Sopronlövőn született Vajda György kőszegi tanár, aki Lőcsén 1645. könyvet adott ki, s 1650-ben a Lövőre vonult gróf Erdődy Bálint özvegyének, az evang. Révay Zsófiának volt udvari papja, még ez évi márc. 16. írt levelét is »ex castello Sicz« keltezi. Tehát ekkor is nevezték Sopronlövőt ilyen német néven is. Mert hiszen német családok is laktak benne, mint a kassai Gallen András, György és Mihály, a Nádasdyak belső emberei. 143