Vas megye múltjából 1976 - Levéltári Évkönyv 1. (Szombathely, 1976)

Kiss Mária: Szombathely kereskedelme a 18-19. században

A vizsgált két évszázadban - 1848-ig bezárólag - egyre erőteljesebben jelentkezett a versenytársaktól való félelem, és mind szívósabbá vált ellenük a harc. Városunk kereskedői éppen úgy harcoltak letelepedni kívánó társaik ellen, mint ahogyan a céhes mesterek is minden erővel arra törekedtek, hogy megakadályozzák a céhbe való bejutást. A kalmárok is a létszámkorlátozás segítségével igyekeztek a piacot minél kisebb számú csoport részére biztosítani. A létszámkorlátozás eszköze volt a segédek vándorlási idejének meghatározása, az inas, a segéd és a tagok által fizetendő magas taksa. A városi tanács kereskedéssel foglalkozó tagjainak módjában állt, hogy a kereskedői juss elnyeréséért folyamodók kérését elutasítsák, illetve a tanácsot döntésében kedvezően befolyásolják. A nagy vagyonnal rendelkező gazdag kereskedőknek nem egy esetben sikerült megakadályozniuk, hogy polgári kötelékbe felvételt nyerjen olyan személy, aki kereskedést kívánt folytatni. 1785-ben többszöri kérelem után ismét elutasította a város Simonyi Mihály posztókereskedő legény kérelmét, hogy a concivilitasba felvegyék. Hiába hivatkozott a legény arra, hogy kevés a kalmár a városban. A kereskedők elismerték ugyan, hogy kevesen vannak, de elegendő áruval rendelkeznek, sőt távolabbi vidékek vásáraira is elviszik cikkeiket, mivel Szombathelyen nem tudják eladni. Azzal igyekeztek a tanács döntését befolyásolni, hogy amennyiben számuk eggyel is szaporodna, megélhetésük bizonytalanná válna, és a városnak járó adójukat nem tudnák megfizetni.'

9 A gyáripar térhódításával egyre nagyobb számban jelentek meg Szombathelyen a külföldi kereskedők, akik elsősorban Ausztriából érkeztek, az út rövidsége miatt érdemes volt átkelni a határon. A fejlődő osztrák gyáripar termékei jó piacra találtak a városban, mivel a környéken gyár, manufaktúra nem volt. Kőszegen is csak 1844-ben kezdte működését a posztógyár, amely csupán 1850-ig bírta a cseh és osztrák iparcikkek versenyét, ekkor bezárta kapuit. Az osztrák vámrendszer, amely az osztrák gazdaságpolitika eszköze volt, elősegítette a termékek magyarországi értékesítését. A magyar kereskedelem külföldi kapcsolatait az osztrák politika befagyasztotta és az osztrák kereskedelem függvényévé tette. Előzőekben szóltunk arról, hogy a görög és zsidó kereskedők áru- és pénzhitelt adtak iparosoknak és másoknak is. Rajtuk kívül a szombathelyi kereskedők közül csak néhányan tehették ezt, mivel csak kevesen rendelkeztek nagyobb tőkével. A helyi iparosok a 19. század elején más városok kereskedőitől is vásároltak hitelben nyersanya got és vettek fel kamatra pénzt. Dusl Ignác bécsi nagykereskedő Farkasics József ellen tett feljelentést 1820-ban, mere pénzével tartozik, és adósságát többszöri felszólítás ellenére sem adja meg. A magistratus Farkasits minden vagyonával kezeskedett az adósság megadásáról.

80 Miroszavlevics Milos pesti szűcsárukereskedő Lábas Ferenc szűcsöt 252 Ft tartozásából fennmaradt tartozása miatt idéztette meg a tanáccsal. Lábas Ferencnek a pesti kereskedőtől váltóra kölcsönzött adósságát a városi tanács végrehajtás útján térítette meg.

81 A kölcsönzött hitelek behajtását az 1840. évi törvény alapján a tanács intézte. Csődöt indított az adósok ellen, vagyonukat összeíratta és zár alá vetette, hogy a hitelezőket kielégíthessék. Az adós személye a hitelezőktől függő helyzetbe került, akik alkalomadtán kihasználták az adós szorult helyzetét. A kényszerhelyzetbe került kézműves azzal fizetett a kereskedőnek, amije volt: áruval, nyersanyaggal, ingatlanával. A kereskedelmi tőkének az iparban való megjelenése a következménye, hogy a hitelező kereskedők a céhes mesterektől jóval áron alul vásárolták meg a termékeket, amelyeket azok nem tudtak értékesíteni. Nem egy esetben előfordult, hogy az így i3)