Vas megye múltjából 1976 - Levéltári Évkönyv 1. (Szombathely, 1976)

Kiss Mária: Szombathely kereskedelme a 18-19. században

felvásárolt cikkeket a kereskedők éppen annak a mesternek szomszédságában árulták, akitől megvették. Magyarországon nem képződött elegendő kereskedelmi tőke. Ennek több összetevője volt. A szélesebb árucsere-forgalom kibontakozásának megakadályozásában a városi kereskedők rétege is részt vett, amikor a céhekhez hasonlóan meghiúsították a kereskedelem felvirágoztatását a kereskedők létszámának meghatározásával. Részt vettek ebben a hazai nagybirtokosok is, akik termeivényeiket a közvetítő kereskedelem kikapcsolásával, közvetlenül maguk értékesítették a piacon. Ugyancsak közvetlenül a termelőtől vásárolták meg a számukra fontos cikkeket. A kereskedelmi tőke felhalmozódásának oka volt az osztrák vámpolitika is. Míg a nyugati országokban a kereskedelmi tőke segítette elő a kapitalista termelési mód kifejlődését, addig ezt a törekvést - amely Magyarországon csekély mértékben jelentkezett - olyan irányba terelte, amely nem mozdíthatta elő a gyáralapítási kísérleteket. A kereskedelemből származó haszon ingatlanokban öltött testet, és a vékony városi kereskedő elem vagyona révén a nemesség megszerzését tűzte ki célul, ezzel nem a kapitalista rend erősítését segítette elő, hanem a feudális viszonyok fenntartásának vált támaszává.

82 Szombathely kereskedelmének 18-19. századi helyzetét vizsgálva megállapíthatjuk, hogy kialakítása a városi tanács kezében volt. Igazgatási feladatából fakadóan statútumok hozatalával szabályozta az áruellátást, ügyelt a vásárok, piacok rendjére. Megszabta a boltok nyitvatartási idejét, ellenőrizte az ott árusított cikkek, termékek minőségét. A város lakóinak érdekében, ha szükséges volt, limitálta az árakat. A város kereskedelmi élete csak lassú fejlődést mutat, évtizedeken keresztül alig növekszik a boltok és a kereskedők száma. Szerepet játszott ebben, hogy a város lakosságának száma is rendkívül lassan emelkedett. Hozzájárult ehhez az a tény is, hogy fontos kereskedelmi útvonal nem érintette a várost. A kereskedők létszámának alakulását befolyásolta a konkurrenciától való félelem. A kereskedők megakadályozták újabb üzletek nyitását, új árusítási engedély kiadását. Harcoltak az idegen és a szomszédos községekben, Öperintben, Szent Mártonban letelepedett zsidó kereskedők ellen. A kereskedelem kibontakozását gátolta az osztrák gazdaságpolitika, amely a vámok segítségével lehetetlenné tette a magyar áruk külföldi értékesítését, és szabad utat nyitott az osztrák termékeknek. Nem halmozódott fel nagyobb mértékben kereskedelmi tőke, amely a kapitalista fejlődést segítette volna. Szombathely kereskedelme helyi jellegű maradt. Még a 19. század első felében is csak az országos vásárok idején volt nagyobb forgalom és élénkebb a termékek cseréje. A nagy országos forgalmat Kőszeg ragadta magához. Az árakat a kőszegi kereslet-kínálat erősen befolyásolta. A piac erőtlen volta kedvezőtlenül hatott az iparra is. A város gazdasági életében jelentős változás a 19. század második felében következett be. 1848-ban szabadult a püspöki földesúr fennhatósága alól. Döntő befolyással volt fejlődésére az 1864-ben megépült Sopron-Nagykanizsa és 1871-ben BudapestGyőr-Graz vasútvonal, amely a városon haladt át. Egymás után épültek ki a szárnyvonalak, és ezzel Szombathely jelentős vasúti csomópont lett. A vasútvonalak bekapcsolták az ország gazdasági életének vérkeringésébe. A vasút nagy szerepére utal, hogy míg Szombathely fejlődése meggyorsult, lakosságának lélekszáma is ugrásszerűen megnőtt, addig Kőszeg háttérbe szorult. Szombathely lakossága 1870-ben 7500, 1890ben 17000 fő. A vasúti közlekedés tette lehetővé az iparosodást, amely osztrák, svájci és cseh tőkével meg is indult. Gyárak, üzemek egész sora létesült a századfordulóig. Fejlődött a hitelélet is, bankok, takarékpénztárak jöttek létre, és egyidejűleg a keres136